Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - G. Jáger Márta: A Somogy Megyei Levéltár gyűjtőterületi tevékenysége / 43–48. o.

alkalmatlan volt a központi irattári feladatok ellátására. A járási hivatalok felszámolása ugyancsak iratveszteségekkel járt. Hasonlóképpen nagyobb figyelmet kellett fordítani a tanácsok megszűnése során a jogutód önkormányzatok irattárainak állapotára. A jelzett problémák ellenére is megállapítható, hogy a tanácsi iratok a legkevésbé veszélyeztetettek, az irattárak helyzete fokozatos javulást mutatott az elmúlt két évtizedben. Hasonlóképpen elfogadható az intézmények, iskolák irattárainak állapota. Az iskolák körzetesítése azonban itt is jelentős károkat okozott, a központi iskola nem minden esetben teljesítette a jogutód intézményre háruló irattározási kötelezettségeket. A gazdasági szervek irattárainak helyzete változó, a legtöbb probléma a termelőszövetkezetek esetében vethető fel. A levéltár ezen úgy próbált segíteni, hogy 1974-ben a tsz-ek, 1975-ben pedig a vállalatok irattárosai számára szervezett tanfolyamot. A helyzet átmenetileg javult, különösen jelentős volt annak a lemaradásnak a felszámolása, melyet 86 iparvállalatnál tapasztaltak. A vállalatoknál elkészültek az irattári tervek, az iratkezelési szabályzatok. Több ipari nagyvállalat (pl. Tejipari Vállalat, Cukorgyár stb.) központi irattárának rendezéséhez kérték a levéltár segítségét. A termelőszövetkezetekre vonatkozóan egy 1978-as jelentés már nem fest ilyen pozitív képet. Arról számol be, hogy a levéltári beszállításra érett iratanyag az érvényes selejtezési terv szerint 1964-ig terjed, az iratanyag azonban rendkívül hiányos, ezért tsz-enként átlagban mindössze 1—2 ifm-re lehet számítani. Sajnos ez a helyzet később sem változott számottevően. Az ellenőrizendő szervek száma az eltelt két évtizedben csaknem a felére apadt. Az első számottevő csökkentés az értékhatár-vizsgálatokat követően 1984-ben történt (740-ről 633-ra), majd az MM Levéltári Osztályának intenciói alapján 1986-tól 416, 1987-től már csak 394 szerv ellenőrzése tartozott a levéltár illetékességi körébe. Az 1990. évi közigazgatási átalakulások, az önkormányzatok, körjegyzőségek megalakulását követően az ellenőrzés alá tartozó szervek száma is növekedett (jelenleg 446). A szervellenőrzések különösen az 1970-es években voltak gyakoriak, ebben a munkában az akkor még viszonylag kis létszámú intézménynek csaknem valamennyi érdemi munkatársa részt vett. így az ellenőrzés alá tartozó szerveknek mintegy felét sikerült évente meglátogatni. Ez a gyakoriság a 80-as évektől csökkent, de a törvényben előírtaknak megfelelt. A levéltár 1975 óta irattári felügyelőt foglalkoztat állandósult munkakörben, a többi dolgozó esetenként, ha szükséges, a referenciájához tartozó szerveket látogatja (pl.: intézmények, gazdasági szervek stb.). A statisztikai kimutatások szerint az utóbbi két évben az ellenőrzések száma rohamosan csökkent, ennek okát elsősorban a levéltárunkra igen nagy súllyal nehezedő kárpótlási munkákban kell keresnünk. (Kárpótlási ügyekben keletkezett aktaszámunk meghaladja a 6000 db-ot). A kárpótlási törvények, valamint a csődtörvény a levéltárat a szervellenőrzések tekintetében is ad hoc jellegű, „tűzoltó" tevékenységre kényszeríti. A mellékelt táblázatok képet adnak az elmúlt két évtizedben a levéltári iratanyag gyarapodásáról fondfőcsoportokra lebontva, valamint a szervek ellenőrzéséről. Az adatokból kitűnik, hogy a raktári elhelyezési lehetőségek növekedése ellenére a levéltárnak még ma is mérlegelnie kell, hogy a veszélyeztetett és levéltárivá érett iratok közül melyeket vegye át. Elmondható, hogy a történeti szempontból legértékesebb irategyüttes mindig prioritást élvezett, ezt példázza a tanácsi iratanyagnak szinte teljes körű átvétele és jelentős dominanciája. 45