Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - MÉRLEG - Kubinyi András: A Zsigmondkori oklevéltár III. kötete (1411–1412). Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és szerkesztette: Borsa Iván. Bp., 1993 / 90–93. o.

Borsa nagymértékű közreműködése azonban újabb 'kérdés feltevését teszi szükségessé, mennyire követte az új összeállító az előző kötetek rendszerét, és mennyire nem. És itt fel kell újra vetnünk azokat a megjegyzéseket, amelyeket a középkoros szakma az előző kötetek megjelenésekor — többnyire ugyan csak egymás közti beszélgetésekben — felvetett. Előre kell bocsátanunk, hogy valószínűleg sohasem fogjuk megtudni, hogy a Mályusz által alkalmazott kiadási struktúra mennyire volt megalkuvás a század közepi viszonyokkal: itt elsősorban a terjedelmi és határidős követelményekre gondolok. Kétségkívül Mályusz professzor a továbbiakban mereven ragaszkodott az I. kötetben bemutatott elvekhez, és azt szóban és írásban meg is védte. Csak néhány problémára szeretnék utalni. Az első a regeszták nyelve. Mint ismeretes, ez magyar, de nehezebben értelmezhető, avagy különösen fontos adat esetében a magyar szövegbe beágyaztatik az eredeti latin forrás. Bár Mályusz emellett is kiállt, bizonyos jelek arra mutatnak, hogy legszívesebben latin nyelvű regesztákat akart volna. Erre utal a fenn idézett Századok cikkben Fejérpataky regesztatervezetéről írt szövege (927. o.), ahol mintha egyetértene egykori tanárával a magyar nyelvű regeszták ellen és a latin mellett tett megjegyzéssel. Megdicséri a cseheket is a magúik latin nyelvű regesztái miatt (uo. 954. o.), de mindjárt meg is védi a saját magyar nyelvű regesztáit: a magyarországi latin nyelvű forrásokat sem olvassák külföldön. Csakhogy a XX. század második felében egyre jobban érdeklődnek Nyugaton is Európa ezen tája iránt, szomszéd országaink új latin oklevélkiadványai megvannak a könyvtárakban, a német-római császár Zsigmond kora iránt pedig biztosan meglenne az érdeklődés. Végül, hogy Mályusz valójában a latin regeszta híve volt, azt a Budapest történetének okleveles emlékei bizonyítja a legjobban: az ő javaslatára készültek latin regeszták. Igaz, emlékezetem szerint, kivonatok helyett modern latin nyelvű regesztákat akart, amelyeket néhai Holub József professzorral akart volna lefordíttatni. Magyar nyelvű regesztákra nyilván a szoros határidő, és az akkori irányítók vehették rá: így nem csak latinul tudók olvashatták. Egy sorozat nyelvét menet közben különös lenne megváltoztatni, és így egyet kell értenem Borsa Ivánnal, hogy követte az előző köteteket. Ugyanez a helyzet a regesztakészítés módszerénél. Mályusz a regesztákat nem az oklevél belső sorrendjében készítette. Ahogy írja, nem kívánta a középkori nótáriusok „logikátlan logikájukat" megérteni, és ezért ellentétbe került a vele együtt dolgozó Fekete Nagy Antallal. (I. m. 944. o.) Olyan regesztakészítési módszert alkalmazott tehát, amely a lényeget próbálta rögzíteni az adatokat az olvasó számára legvilágosabban csoportosítva. Nos, szerintem nem beszélhetünk a nótáriusok „logikátlan logikájáról", ez ugyanis a középkori perjog következménye volt. Magam tehát Fekete Nagy módszerével értek együtt, és a jelek szerint Borsa maga is, ugyanis a kötet bevezetésében utal arra, hogy a kutató az adatokat az eredeti oklevélben „Fekete Nagy Antal fényképszerű kivonata alapján hamarább megtalálja, mint a mai történész számára átalakított gondolatmenet szerint készült fogalmazásban." (8. o.) Nyilvánvaló azonban, hogy ezt a hatalmas anyagot nem lett volna mód átszerkeszteni, és feltehetően a következő köteteknél sem érné meg a fáradtságot. Borsa Iván enyhített különben Mályusz oklevélszelektálási rendszerén, így a per tárgyát is közlő perhalasztások, vagy a bírságok megosztásáról kiadott Oklevelek, valamint a hitbér és jegy ajándék kiadásáról szólók és mások visszakerültek a kiadásra kerülők közé. Ezzel teljesen egyet is lehet érteni. Á kivonatokon belüli adatszelektálásoknál — Mályusztól eltérően — a kivonatok készítésében részt vett Engel Pál utalt a méltóságsorra és megnevezte az ügyvédet. Érdekes, hogy ezeket az újításokat Mályusz az összeolvasásnál meghagyta, ami arra enged következtetni, hogy a korábbi rendszert a rövidítés indokolta csu91