Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - MÉRLEG - Kubinyi András: A Zsigmondkori oklevéltár III. kötete (1411–1412). Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és szerkesztette: Borsa Iván. Bp., 1993 / 90–93. o.

pán, és Mályusz a valóságban egyetértett a bővítéssel. (Ld. ezekre Borsa id. bevezetését, 7—8. o.) Sajnos, a királyi emberek esetében csak a kúriai kiküldöttek maradtak benn. Remélhetőleg a következő kötetben már a többiek is szerepelni fognak. A regeszták minden jel szerint pontosak és használhatók. Én legalább is ott, ahol ellenőrizni próbáltam, nem találtam hibát, ami különben érthető is, hiszen a kötet összeállításában legkiválóbb kutatóink vettek részt. A mutató valamivel bővebb az előbbinél, de nem sokkal. (A II. k. 14, a III. 16%-át tartalmazza a mutató.) Nos, mutatók legtöbbjével szemben lehet ellenvetést tenni, ha eltekintünk az esetleges sajtóhibáktól, akkor is vitás lehet a mutatózás módszere. Egy mutató hibái természetesen csak a gyakori használat során ugranak ki — az előző kötetekben több évtized alatt nem egy sajtóhibát találtam — így a mostani szúrópróba szerinti ellenőrzés nem nyújthat teljes képet. Sajtóhibát, rossz mutatózást nem találtam. Ennek ellenére nem egészen értek egyet a mutatózás rendszerével, ugyanis olykor csak nagyon bonyolult módon találjuk meg a keresett adatot. Vegyünk egy példát. Mind a heti, mind az évi vásárnál utalást találunk a vásárra. Ez még rendben is volna, nem baj, ha a heti vásár kutatója ismeri az évi vásár adatait is. Különben is már Karácsonyi János megírta, hogy a „lustákat nem segíti". Nos, van „vásár", ezt követi a „vásár, heti, engedélyezése", majd kb. tíz tétel után a „vásárjog", majd három újabb tétel után a „vásárvám". Egyedül a „vásárjog" tételből van két regeszta a „vásár" szónál is kimutatózva: az 1970. és a 2640. sz. Mindkettő évi vásár adományozása, ami szemben a heti vásár adományozással, nem kapott külön mutatót. A 'kezdő kutató nyilván megnyugszik: ennyi vásáradat van a kötetben. Ha azonban a gyakorlottabb kutató végignézi a ikimutatózott regesztákat, fel kell neki tűnnie, hogy hiányoznak a három vásáros kikiáltások, amelyeket pedig Mályusz is fontosnak tartott. Ezek után hiába kutat ez alatt, de nem találja. Ekkor aztán hirtelen az az ötlete támad, nézzük meg kikiáltás alatt, és csoda történik: „kikiáltás három vásáron" címmel meg is találja. Az itt szereplő vásárok azonban a vásár és szóösszetételeinél hiányoznak, és utalás sincs a kikiáltásra. Félreértés ne essék, ez már az előző kötetnél is így volt, reméljük, hogy a IV. kötetnél már nem. Egy másik, ugyancsak az előző kötetekre visszamenő mutatózási szokás a családnevekhez és az egyes családtagokhoz kapcsolódik. Mályusz általában csak nemesi családneveket mutatózott. Az egyes személyeket csak akkor mutatózta, ha azok valamilyen funkciót töltettek be. Városi polgárok esetében adataik öszsze vannak foglalva budai, brassói stb. polgárok alatt. Ezt a módszert tartotta meg ez a kötet is, utal azonban a bíróra, polgármesterre stb. is, ami feltétlenül üdvözölendő. Végeredményben ezt a rendszert is el lehet fogadni — Karácsonyi János idézete alapján —, a baj csak az, hogy olykor következetlen a mutató készítője. Vegyünk néhány példát. A mutatóban szerepel a Gutái család az 1533. és Gutái György mester alországbíró, országbírói bírságszedő az 1418-as számmal. Csakhogy az 1533. sz. ugyanarról a Gutái Györgyről szól, országbírói bírsággal kapcsolatban! Saját — bizonyára hibás — logikám azt mondja, hogyha én Gutái Györgyre keresek adatot, akkor elég az 1418-as számot megnézni, a másikban legfeljebb rokona szerepelhet, és nincs kapcsolatban az országbírói irodával. Ez nem egyetlen eset. Forgách Péter pl. két oklevéllel szerepel a mutatóban. Szerepel azonban a 2248. sz. alatt is, ami azonban a mutatóban még a Forgách család címszó alatt sem fordul elő. Ki van azonban mutatózva fia, Forgách László udvari apród neve alatt. A-következetlenségre egy adat még: Pozsony alatt találunk címszót a bíróra és a polgármesterre is. A 2739-es oklevél, amelyben a bíró, a polgármester és a jegyző név szerint vannak említve, viszont csak a pozsonyi polgár címszó 92