Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - KILÁTÓ - Haraszti Viktor: Az "Archiv und Wirtschaft" 1992-es évfolyama / 86–89. o.

mán a történeti értékű iratok is sorra megsemmisülhetnek. Ausztriában magánvállalkozásoktól közlevéltárba csak esetlegesen, véletlenszerűen kerülnek be iratanyagok. A szerző ipartörténeti kutatásai során Linzben gyűjtött tapasztalataiból megállapította, hogy a városban egy jelentősebb vállalat sem rendelkezik rendezett, kutatók számára is hozzáférhető archívummal, s a létező irattárakat sem főállású munkatársak kezelik. Így például a Linzi Textil Részvénytársaságnál, melyet 1840-ben alapítottak s egyike Európa legnagyobb nyerstextilgyárainak, a régi tervrajzok gyűjteményét egy ott dolgozó építészmérnök ápolgatja — hobbiból. Az állapotokra jellemző, hogy a szerző a linzi textilipar kezdeteinek kutatásához szükséges dokumentumokat a winterthuri Rieter AG üzemi archívumában találta meg, mely cég évtizedekig szállítója és alvállalkozója volt a Linzi Textil AG-nek. Helmut Lackner írásában még több negatív példát említ, melyek tapasztalataiból megállapítja, hogy a vállalkozások iratait többnyire abban az esetben őrzik meg, ha az adott cég felszámolása, megvétele után az új tulajdonos azokat a családi, illetve az új cég vállalati irattárába átemeli. A szerző szerint az ausztriai gazdasági levéltárügy legégetőbb problémája a második világháború után keletkezett és napjainkban is keletkező gazdasági iratanyag megőrzésének kérdése, mely iratok a jövőben állhatnának a gazdaság- és társadalomtörténet kutatóinak rendelkezésére. Egyrészről a magánvállalkozások tulajdonosai nem szívesen engedik át iratanyagaikat közlevéltárba, s ugyanakkor nem is törődnek sorsukkal. Másrészről a közlevéltárak részéről sem tapasztalható elég erőteljes érdeklődés a vállalati iratanyagok átvétele iránt, mivel a tulajdonjogi kérdések nem teljesen tisztázottak, és nem tartoznak ezek az iratanyagok elsődleges gyűjtőköri tevékenységükhöz. A helyzetet súlyosbítja a gazdasági levéltárosok képzésének hiánya, a levéltárak anyagi helyzete és az ausztriai állami levéltárügy egész rendszerének más irányú súlypontisága. Az „Archiv und Wirtschaft" mindenkor feladatának tartotta a szakma hazai és nemzetközi tapasztalatcseréinek, konferenciáinak figyelemmel kísérését és azok ismertetését. Az 1992. évi 1. számban Ottfried Dascher beszámolója olvasható az európai regionális gazdasági levéltárak 1991. szeptember 26. és 28. között tartott első nemzetközi tanácskozásáról. A konferenciát a dortmundi kereskedelmi és iparkamara, valamint a „Ruhrvidékért" Szövetség rendezte. A 12 országból megjelent 16 szakember egy-egy referátumban elemezte hazája gazdasági levéltárügyének helyzetét. Finn Lauridsen a dániai gazdasági levéltárat ismertette, mely 50 polckilóméter iratanyagával ma a legnagyobb gazdasági levéltár Európában. Dániában 1942 óta folyik a gazdasági iratanyag tervszerű mentése, beleértve ebbe a mezőgazdaságot — s ami a magyarországi levéltári gyakorlatban szinte ismeretlen —, a kézműipart is. A dán modell nyomán hozták létre 1981-ben a finn gazdasági levéltárat, melyről Matti Lakio számolt be. Míg a dán és a finn gazdasági levéltárügy jelentős állami támogatást élvez, addig a svéd regionális gazdasági levéltár Stockholmban a magángazdaságtól kapja a pénzügyi támogatást. Anna Christina Ulfsparre előadásából kiderült, hogy a különböző iparágak támogatásával működő gazdasági levéltárak kiváló körülmények között dolgozhatnak mindaddig, míg gazdasági támogatójuk konjunktúrát élvez, de államilag támogatott társintézményeiknél sokkal nagyobb veszélybe kerülhetnek — s így levéltári anyagaik is — recesszió esetén. A holland gazdasági levéltárat —német minta alapján— 1913/14-ben Hágában hozták létre. Munkatársai eddig már mintegy 15 polckilóméter iratanyagot gyűjtöttek össze a gazdasági élet különböző területeiről. Jaap Kloosterman beszámolt a holland gazdasági levéltárügy útkereséséről, ami 1989-ben a hollandiai gazdasági levéltár és a holland Nemzetközi Társadalomtudományi Intézet egyesülését eredményezte. Ez a határokon túl is figyelmet érdemlő kísérlet a gazda07