Levéltári Szemle, 43. (1993)
Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - KILÁTÓ - Haraszti Viktor: Az "Archiv und Wirtschaft" 1992-es évfolyama / 86–89. o.
ság- és társadalomtörténeti források biztonságba helyezésének, megőrzésének és kutatásának új lehetőségeit foglalja magában. Más nyugat-európai országok képviselői mellett Moszkvából, Prágából és Drezdából érkezett levéltárosok tartottak referátumot az egykori „keleti blokk" gazdasági levél tárügyének helyzetéről. Ezekre az országokra jellemző, hogy a „fordulat évéig" — legalábbis papíron — az állami levéltárügyben egyértelmű volt a gazdasági életben keletkezett levéltári anyagokért való felelősség kérdése. A csődeljárások, felszámolások sokasága, a magánvállalkozások megjelenése azonban merőben más körülményeket teremtett, s így a viszonylag jó helyzet rövid időn belül — megfelelő törvényi szabályozás és anyagi ráfordítások híján — tömeges iratpusztulásokhoz vezethet. A tanácskozás óta eltelt két évben a probléma megoldására többféle kísérlet történt: az egykori NDK területén, 3 más volt szocialista országban, így Magyarországon is — ezek ismertetésével azonban túllépnék jelenlegi feladatomon. A német gazdasági levéltári hálózat alapvetően a gazdasági élet résztvevői által pénzügyileg támogatott regionális gazdasági levéltárakra és a magánvállalkozások archívumaira épül. Az első németországi regionális gazdasági levéltárat 1906 végén alapították Kölnben (Rheinisch-Westfálisches Wirtschaftsarchiv). A folyóirat 1992. évi első számában Ottfried Dascher a fennállásának félévszázados évfordulóját ünneplő Wesztfáliai Gazdasági Levéltárat (Westfálisches Wirtschaftsarchiv) mutatja be. A dortmundi székhelyű levéltárat egykor a wesztfáliai és lippei gazdasági kamarák hozták létre, ma a terület 8 kereskedelmi és iparkamarája, valamint más érdekképviseletek tartják fenn. Az intézmény mintegy 8 milliós lakosságú, 21 000 km 2-es terület gazdasági levéltáraként működik, és a fenntartó kamarákhoz megközelítőleg 88 000 bejegyzett cég tartozik. Külön említésre méltó, hogy a 80-as évek közepétől itt is bevonták a kézművesipart az iratmentő intézkedések körébe. A levéltár őrizetében lévő 2,5 polckilóméter gazdasági iratanyag legrégebbi darabjai a XVÍI. századból származnak. Fondképzői elősorban a terület hagyományos iparágai, a bányászat és fémipar gazdálkodó szervei közül kerülnek ki, s újabban, az ipar szerkezetváltásának következményeképpen a terület textilipari vállalatai közül is. Iratanyagának nagy része nyitott a kutatni vágyóknak, akiknek munkáját több levéltári leltár is segíti. 1990-ben jelent meg a Wesztfáliai Gazdasági Levéltár őrizetében lévő iratanyagot 700 oldalnyi terjedelemben bemutató fondáttekintés, melyet az „Archív und Wirtschaft" egy másik cikke részletesen ismertet. 4 A levéltárban a következő fondképzők anyagát őrzik: 90 cégarchívum, 17 kamarai levéltár, 27 hagyaték, 16 szövetség és egyesület iratanyaga, 22 gyűjteményes fond és 150 kisebb szerzemény és letét. Mintaértékű a német gazdasági levéltárügy nemcsak a regionális gazdasági levéltárakban folyó iratmentő, megóvó tevékenység, hanem a magánvállalati irattárak-levéltárak (archívumok) tekintetében is. Az „Archív und Wirtschaft" szinte minden számában található egy, néha több ismertetés a magánvállalkozások, bankok, pénzintézetek saját kezelésű archívumairól. Nem csoda, hisz Németországban már a század elejétől sorra alapították a cégarchívumokat, elsőként a Krupp-művekben 1905-ben, majd két évre rá a Siemensnél. Mára már a vállalati büszkeség forrásává váltak a rendezett, általában tudományos végzettségű munkatársat foglalkoztató cégarchívumok. Németországban az irattár és a levéltár megnevezésére egyaránt az „archívum" kifejezést használják. A két különböző funkció a cégek esetében nem is mindig válik élesen ketté, a vállalkozás tulajdonosa határozza meg a cég archívumának feladatait is. A darmstadti székhelyű Wella AG archívumát Sigrid Schwab, az archívum vezetője mutatta be az 1992. év 1. számában. A cég hajápolási és kozmetikai cikkek gyártásával foglalkozik, évi 2,6 milliárd márkás forgalmat bonyolít le, 88