Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - KILÁTÓ - Haraszti Viktor: Az "Archiv und Wirtschaft" 1992-es évfolyama / 86–89. o.

Az „Archív und Wirtschaft 1992-es évfolyama Az „Archív und Wirtschaft" a német gazdasági levéltárosok 1967 óta folyamatosan, évi mintegy 120 lapnyi terjedelemben, általában negyedévente megjelenő folyóirata. Kiadója a Német Gazdasági Levéltárosok Egyesülete (Vereinigung deutscher Wirtschaftsarchivare), melyet 1957 decemberében hoztak létre a gazdasági levéltárügy különböző területein tevékenykedő szakemberek. Az egyesületnek mára már több mint 250 tagja van, többségük magánvállalkozások, bankok archívumaiban, illetve regionális gazdasági levéltárakban dolgozik. A folyóirat fő célkitűzése a gazdaság- és társadalomtörténeti kutatások legújabb eredményeinek közlése, figyelemmel követése, a hazai és külföldi gazdasági levéltárügy helyzetének vizsgálata. Készséggel biztosítanak helyet a nem német anyanyelvű szerzők cikkeinek is, így már magyar szerző tollából is jelent meg kisebb tanulmány.

1 Az 1992-es évfolyam legérdekesebb, nem hazai témájú cikke az osztrák Helmut Lackner tanulmánya, melyből bepillantást nyerhetünk az ausztriai gazdasági levéltárügy állapotába. A szerző a gazdasági tevékenységből származó levéltári anyagokat keletkezési helyük szerint három csoportba sorolja. A sorrend a történeti értékű iratanyagok valószínű megőrzési sorrendje is egyben. Az első csoportba az állam hatalmi szerveinek gazdasági tevékenységéből származó iratok tartoznak, melyekkel az állami levéltári szervek foglalkoznak. Ide tartoznak az uralkodói jogok alá tartozó területek, így a pénzverde és a bányaügy, a különféle hivatalok, minisztériumok működése során keletkezett gazdasági vonatkozású iratok. A tartományi levéltárakban, az alsóbb szintű közigazgatási iratokban is több gazdasági jellegű forráscsoport található. A második csoportot az általa félnyilvánosnak nevezett archívumok alkotják, melybe az uralkodói magánlevéltárak, a különböző kamarák és érdekképviseletek, gazdasági egyesületek archívumait sorolja. Jellemző rájuk, hogy elsősorban saját anyagaikat gyűjtik és ezt is intézményük történetének szemszögéből. A harmadik csoportba a magánvállalkozások archívumai tartoznak, melyekben a legbizonytalanabb az iratanyagok történeti kutatás számára való megőrzése. Míg az előző két csoport szervei folyamatosan, törvényekben szabályozott keretek között működtek és működnek, addig a .magánvállalkozások sorsát a gazdasági körülmények határozzák meg. A tulajdonos a keletkezett iratanyagot éppúgy magántulajdonként kezeli, mint vállalkozásának állóeszközeit. Bár Ausztriában a kamarák és az állami levéltárügy részéről az 1970-es évek elejétől több kezdeményezés történt a magánvállalkozások önálló archívumainak létrehozására,

2 ez csak kivételes esetekben történt meg. Sokkal gyakoribbak a rendezetlen, elhanyagolt, nem ritkán a pusztulás szélén álló vállalati irattárak. Különösen veszélyeztetettek a válságágazatok, így a vas- és acéliparban tevékenykedő vállalkozások irattárai, melyekben a cégfelszámolások nyo86