Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - KILÁTÓ - Menne-Haritz, Angelika: Levéltárosképzés a XXI. századnak / 66–85. o.

ják, akik nem találtak tanári állást, úgy, hogy a tanfolyamok a szakmában már dolgozó munkatársak továbbképzéséből leendő levéltárosak kiegészítő képzésévé fejlődtek.

43 Egyházi levéltárak szintén rendeznek tanfolyamokat szakképzetlen levéltári munkatársak számára. A médialevéltárakban gyakran foglalkoztatnak olyan dokumentátorokat, akik a dokumentátorok szakmai szövetsége által fenntartott oktatási intézményekben végeznek záróvizsgával egybekötött kétéves tanfolyamot. A gazdasági levéltárak már hosszabb idő óta rendeznek továbbképző szemináriumokat, s ezeken sok olyan levéltáros vesz részt, aki szakképzettség nélkül lépett munkába. Mindezen akciók folytán a kiegészítő képzésben idővel figyelemre méltó kínálat alakult ki, amit nagyrészt az értelmiségi munkanélküliség leküzdésére szánt állami forrásokból finanszíroznak. Igaz, a képesítési szükséglet és a szakmaiság kérdései olykor második helyre szorulnak a munkaerőpiac tehermentesítésének célja mögött. Pedig a gazdasági levéltárak nemrég tapasztalhatták, hogyan tud kisiklani a szakképzett levéltárosokkal való belső erősítésnek ez a szándéka, és 'hogyan kezd tartalmi szempontból saját életet élni, azaz hogyan vonja ki magát a szakma befolyása alól. E tanfolyamok résztvevőinek száma a legutóbbi öt évben nagyjából ugyanannyi, mint a levéltáros-iskolákat végzőké. Ugyanakkor, főleg városi levéltárakban, egyre gyakrabban töltenek be levéltárosi állásokat levéltári szakképzettség nélküli történészekkel. Az említett jelenségek a levéltárosképzés válságát jelzik. Háttérbe szorul a szakma egysége. Elszakadnak egymástól a képzési formák. Így vitatottá válnak a képzés tartalmi elemei, és elhalványulnak a képesítés céljai. Szemmel látható tehát, hogy egy szakma professzionális jellegében nem lebecsülendő része van a képzési formák kérdéseinek. A képzési forma megítélésének kritériumai: — a felvételi követelmények, — a résztvevők státusza, — a képzettség és a teljesítmény igazolásának módja és — a bizonyítvány értéke. 1. A jelvételi követelmények Egy bizonyos oktatásban való részvétel előfeltételeinek meghatározásával a szakmai társadalom lényegesen befolyásolni tudja a szakmai azonosságtudatot és a kifelé mutatott képet. Ezek az eszközei a más szakmákkal szembeni öszszehasonlításnak és elhatárolásnak. Ha a részvétel befejezett egyetemi tanulmányokhoz van kötve, az azt jelenti, hogy a képzés magas tudományos igényeket támaszt, amit még tovább erősít a kiegészítő diploma megszerzésének megkövetelése, mint pl. az egyetem utáni német levéltárosképzésben is. Ezáltal a szakma magasfokú exkluzivitást nyer, de egyúttal kényszeríti is önmagát, hogy ennek az igénynek mindig meg tudjon felelni. A képzést illető minden kritika mellett, a hallgatók közötti nagyarányú konszenzusnak nem elhanyagolható tényezője a más szakmáktól való elhatárolás. 2. A résztvevők státusza Egy képesítési folyamat azon résztvevőinek, akik még a tulajdonképpeni szakmai tevékenység előtt állnak, szükségük van általános ismeretekre, alapozásra és módszertani bevezetésre. Ök először a szakma általános képével ismerkednek meg. A gyakorlatok is az általános bevezetést szolgálják azzal, hogy megismertetnek különböző tevékenységi területekkel, gyakorlati tapasztalatok szerzésével járnak, és így az elméleti képzéshez szükséges problémalátást ered79