Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - KILÁTÓ - Menne-Haritz, Angelika: Levéltárosképzés a XXI. századnak / 66–85. o.

alapjául szolgáló tudományos diszciplínává fejlődnek. Magától értetődik, hogy történeti érzék nélkül nem lehet levéltári munkát végezni. Ha a funkcionális levéltártudományt tekintjük egy módosult levéltárosképzési koncepció alapjának, ez meg nem jelenti a történeti szakok elhagyását. A történeti kutatás a forráselemzéshez, a múlt, a történeti és társadalmi fejlődés megértéséhez bizonyos módszereket alakított ki, s ezeket a levéltári munkában nem lehet nélkülözni. Ezt a fajta valóságlátást el kell sajátítani ahhoz, hogy levéltárakat tudjunk kezelni. A levéltár és a történetkutatás szimbiózisában keletkezett történeti segédtudományok is, ott, ahol a szakmában szükség van rájuk, nemcsak hasznos eszközt nyújtanak, hanem tantárgyként a történeti érzék kialakulását is segítik. Ez fontos, de nem egyedüli előfeltétele a jó levéltárosi munkának. Egyébként, ha elfogadjuk a működési mechanizmusban rejlő információk feltárásának feladatát a levéltári tevékenység középpontjaként, s tovább folytatjuk az analitikus értékelési elméletnek, mint a funkcionális levéltártudomány központi magjának fejlesztését, ezzel újólag megerősítést nyer a szakma történeti kutató dimenziója is. A történettudomány forrásigénye aztán beolvad a folyamatok által tükrözött információ feltárásának és hasznosításának átfogó koncepciójába, függetlenül az információ hasznosításának céljától, idejétől és helyétől. A KÉPZÉS SZERVEZETI KÖVETELMÉNYEI Nemzetközi összehasonlításban a képzés tartalmánál jóval nagyobb mérték-. ben eltérőek annak formái. Az Archívum XXXIV. kötetében megjelent cikkében Frank Evans áttekintést ad különböző országok képzési formáiról.

38 Ebben aktualizálja és magyarázatokkal látja el a Nemzetközi Levéltári Tanács és az UNESCO által korábban összeállított és publikált listákat.

39 Az ott ismertetett képzési formák az állami levéltári szolgálatba lépéshez szükséges felvételi vizsgára előkészítő, nem kötelező tanfolyamoktól kezdve,' nyári tanfolyamokon, különböző hosszúságú továbbképző szemináriumokon, rögzített elméleti és gyakorlati tantervű levéltáros-iskolái oktatáson át négyéves időtartamú egyetemi kurzusokig terjednek. Még az európai országokban is, ahol a levéltári munka erősen kötődik a régi hagyományokhoz, sokféle új forma keletkezik az állami terület számára rendszeresített képzési formák 'körén kívül. Paule René-Bazin, annak a Stage Technique International-^nak az igazgatónője, amely 1947 óta az École des Chartes végzős hallgatói számára biztosítja a gyakorlatba való bevezetést és egyidejűleg a kapcsolat lehetőségét európai kollégákkal, leírja, hogyan keletkeznek a decentralizáció folyamán új képzési formák, amelyek új tevékenységi körökhöz másfajta képesítést nyújtanak.

40 Marie-Claude Delmas-Bartoli azt ismerteti, hogyan jött létre Franciaországban, a lyoni egyetemen 1978-ban egy „levéltári és irattári" képesítést nyújtó kurzus a gazdasági levéltárak és a területi szervek képzett levéltárosok iránti igényének kielégítésére.

41 A marburgi levéltáros-iskola újraalapításának 40 éves jubileuma alkalmából Anne Thurston elmondta, hogy Angliában, a londoni University College-ban hogyan indítottak olyan képzést, amelyben a súlypontot a modern levéltári anyagra helyezték, és amely különösen tengerentúli hallgatókat célzott meg.

42 És a Német Szövetségi Köztársaságban is, a hagyományos, állami levéltári szolgálatra felkészítő képzés mellett, sokféle alternatív képesítés kezdeményei léteznek. A városi levéltárak már a 60-as évek óta képeznek át volt városi és járási közigazgatási alkalmazottakat levéltárosokká. Egyébként ezeket a 6 hónapos kurzusokat egyre növekvő mértékben olyan egyetemi végzősök látogat78