Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - KILÁTÓ - Menne-Haritz, Angelika: Levéltárosképzés a XXI. századnak / 66–85. o.

végzettséggel (graduate levél) rendelkező újtípusú levéltárosok lettek a modern iratanyag levéltári gondozásának tulajdonképpeni specialistái. Az átvételi eljá­rások, a feldolgozási technikák és a modern iratanyag kutatóinak tájékoztatása területén jó felkészítést kaptak. Képzésük 2—4 évig tart, s kiterjed mind az ál­talános képzésre, a sza&naspecifikus ismeretek és készségek elsajátítására, mind pedig a gyakorlati munkához szükséges tudnivalókra. 36 Itt egy kiválóan kép­zett szakemberekből álló, a modern iratok tömeges feldolgozására és hozzáfér­hetővé tételére alkalmas réteg alakult ki a szakmán belül. Mindamellett a nagy irattömegek átvételének rutinos lebonyolítása, a szer­vekkel folytatott előkészítő megbeszélések, nagy terjedelmű f ondók segédletek­kel való ellátása és feltárása, s a mindezekhez szükséges iratértékelési dönté­sek elméletileg megalapozott, gyakorlati orientációjú szakképesítést követelnek. Szakmai kérdéseket érintő távlati kihatású, stratégiai döntésekhez viszont olyan levéltártudományi képesítésre van szükség, amely alkalmassá tesz a következ­mények felmérésére, és garantálja a döntési biztonságot. A legnagyobb súlyú döntéseket az iratértékelésnél kell hozni. Ki az, aki az iratértékelésnél és a se­lejtezésnél tisztában van a saját indítékaival? Ki az, aki egy fond értékelésé­nek és rendezésének feladatát ténylegesen, döntései következményeinek teljes tudatában magára tudja vállalni? Ki tudja általános érvénnyel megmondani, hogy egy fondot milyen célokra és rendeltetéssel fognak használni, és megin­dokolni azt, hogy egy fond a feldolgozási munkák befejeztével miért nyert meg­határozott formát, illetőleg miért az az egyedül helyes forma? Ki képes tehát a levéltárakban a fondók kialakítását ténylegesen megtervezni, a terv végrehaj­tásának egyes lépéseit értékelni és kétes esetben irányt mutatva beavatkozni? Ezek a kérdések jellemzik a nagy horderejű levéltári szakmai döntésekkel járó munka színvonalát. S itt vannak még a szolgáltató üzemekként kialakuló levél­tári intézményeik vezetési feladatai, az adatvédelem és a hozzáférés jogi szem­pontból lényeges kérdései, az állománymegóvás természettudományi problémái és nem utolsósorban olyan igazgatási jellegű feladatok, mint pl. a személyzeti munka vagy a 'költségvetési gazdálkodás. Á stratégiai jellegű szakmai feladatokra és a vezetői funkciókra való fel­készítéshez olyan posztgraduális képzés szükséges, amely egy másik szakon, többnyire történelem szakon megszerzett egyetemi végzettségre épül, amely ma­gas elméleti színvonal mellett gyakorlati tapasztalatokat is biztosít, s ezáltal ki­fejleszti a gyakorlat problémái iránti érzéket. 37 A két tevékenységi szint a napi munkában kiegészíti egymást. Az összekötő kapocs a levéltárelmélet, amely a gyakorlat tapasztalatait befogadja, és a kérdéseket megfogalmazza. Innovatív gondolatokat szül, amelyeket viszont a gyakorlatba való átültetéssel kell ki­próbálni. Célzott vizsgálatokhoz, tapasztalatok általánosításához, biztos alapon nyugvó célkitűzések kialakításához egyetemi vagy kutatóintézeti háttér szükséges, ahol a gyakorlatba való közvetlen átültetés kényszere nélkül, más tudományokkal együttműködve, kollokviumokon és szemináriumokon, házi dolgozatokkal és disszertációkkal, új feltételezések dolgozhatók ki. A képzésben természetesen szükségesek a tantervi változtatások, pl. a szá­mítástechnika-alkalmazás és a gyakorlati számítógépes munka területén folyó szakképzés bővítésére. Ezeket nem mindig könnyű megvalósítani. Jelentőségük azonban egy jövőbeni levéltártudomány iránti kereslettel összehasonlítva inkább periférikus. A fontosabb változások sokkal inkább elvi jellegűek mind a szak­mai identitás, mind a képzés tekintetében. A levéltári képzés tartalmi alkal­mazkodásával kapcsolatos követelmények elsősorban a levéltártudományi szakra összpontosulnak. Központi szerepét aláhúzza a megváltozott gyakorlat, amely új magyarázatokat és rendszerfelfogást igényel. Tárgyai az egységes gyakorlat 77

Next

/
Thumbnails
Contents