Levéltári Szemle, 43. (1993)
Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - KILÁTÓ - Menne-Haritz, Angelika: Levéltárosképzés a XXI. századnak / 66–85. o.
végzettséggel (graduate levél) rendelkező újtípusú levéltárosok lettek a modern iratanyag levéltári gondozásának tulajdonképpeni specialistái. Az átvételi eljárások, a feldolgozási technikák és a modern iratanyag kutatóinak tájékoztatása területén jó felkészítést kaptak. Képzésük 2—4 évig tart, s kiterjed mind az általános képzésre, a sza&naspecifikus ismeretek és készségek elsajátítására, mind pedig a gyakorlati munkához szükséges tudnivalókra. 36 Itt egy kiválóan képzett szakemberekből álló, a modern iratok tömeges feldolgozására és hozzáférhetővé tételére alkalmas réteg alakult ki a szakmán belül. Mindamellett a nagy irattömegek átvételének rutinos lebonyolítása, a szervekkel folytatott előkészítő megbeszélések, nagy terjedelmű f ondók segédletekkel való ellátása és feltárása, s a mindezekhez szükséges iratértékelési döntések elméletileg megalapozott, gyakorlati orientációjú szakképesítést követelnek. Szakmai kérdéseket érintő távlati kihatású, stratégiai döntésekhez viszont olyan levéltártudományi képesítésre van szükség, amely alkalmassá tesz a következmények felmérésére, és garantálja a döntési biztonságot. A legnagyobb súlyú döntéseket az iratértékelésnél kell hozni. Ki az, aki az iratértékelésnél és a selejtezésnél tisztában van a saját indítékaival? Ki az, aki egy fond értékelésének és rendezésének feladatát ténylegesen, döntései következményeinek teljes tudatában magára tudja vállalni? Ki tudja általános érvénnyel megmondani, hogy egy fondot milyen célokra és rendeltetéssel fognak használni, és megindokolni azt, hogy egy fond a feldolgozási munkák befejeztével miért nyert meghatározott formát, illetőleg miért az az egyedül helyes forma? Ki képes tehát a levéltárakban a fondók kialakítását ténylegesen megtervezni, a terv végrehajtásának egyes lépéseit értékelni és kétes esetben irányt mutatva beavatkozni? Ezek a kérdések jellemzik a nagy horderejű levéltári szakmai döntésekkel járó munka színvonalát. S itt vannak még a szolgáltató üzemekként kialakuló levéltári intézményeik vezetési feladatai, az adatvédelem és a hozzáférés jogi szempontból lényeges kérdései, az állománymegóvás természettudományi problémái és nem utolsósorban olyan igazgatási jellegű feladatok, mint pl. a személyzeti munka vagy a 'költségvetési gazdálkodás. Á stratégiai jellegű szakmai feladatokra és a vezetői funkciókra való felkészítéshez olyan posztgraduális képzés szükséges, amely egy másik szakon, többnyire történelem szakon megszerzett egyetemi végzettségre épül, amely magas elméleti színvonal mellett gyakorlati tapasztalatokat is biztosít, s ezáltal kifejleszti a gyakorlat problémái iránti érzéket. 37 A két tevékenységi szint a napi munkában kiegészíti egymást. Az összekötő kapocs a levéltárelmélet, amely a gyakorlat tapasztalatait befogadja, és a kérdéseket megfogalmazza. Innovatív gondolatokat szül, amelyeket viszont a gyakorlatba való átültetéssel kell kipróbálni. Célzott vizsgálatokhoz, tapasztalatok általánosításához, biztos alapon nyugvó célkitűzések kialakításához egyetemi vagy kutatóintézeti háttér szükséges, ahol a gyakorlatba való közvetlen átültetés kényszere nélkül, más tudományokkal együttműködve, kollokviumokon és szemináriumokon, házi dolgozatokkal és disszertációkkal, új feltételezések dolgozhatók ki. A képzésben természetesen szükségesek a tantervi változtatások, pl. a számítástechnika-alkalmazás és a gyakorlati számítógépes munka területén folyó szakképzés bővítésére. Ezeket nem mindig könnyű megvalósítani. Jelentőségük azonban egy jövőbeni levéltártudomány iránti kereslettel összehasonlítva inkább periférikus. A fontosabb változások sokkal inkább elvi jellegűek mind a szakmai identitás, mind a képzés tekintetében. A levéltári képzés tartalmi alkalmazkodásával kapcsolatos követelmények elsősorban a levéltártudományi szakra összpontosulnak. Központi szerepét aláhúzza a megváltozott gyakorlat, amely új magyarázatokat és rendszerfelfogást igényel. Tárgyai az egységes gyakorlat 77