Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - KILÁTÓ - Menne-Haritz, Angelika: Levéltárosképzés a XXI. századnak / 66–85. o.

Minden, az iratokban rögzített, a környezetre, személyekre, helyekre, dolgokra és eseményekre vonatkozó verbális információ előbb átment a közigazgatás feladatorientált érdekének szűrőjén, egyoldalú lehet, mindenesetre másfajta felhasználáshoz legalábbis nem eléggé teljes. Csupán az a szelete a valóságnak, amely meghatározott közigazgatási cselekményhez szükséges volt. A közigazgatási iratoknak nem funkcionális, célhoz nem kötött tartalma nincs.

29 Ez okból állami provenienciájú történeti forrásokban csak az államigazgatásnak alávetett, s ezáltal változásnak kitett társadalmi területekre vonatkozó információk találhatók. Bar még mindig nagyobb mértékben tükrözik egy nemzet kollektív tapasztalatát, mint bármely más intézmény iratai,

30 mindazonáltal ma érvényesebb, mint valaha az a harmincas években már megállapított korlátozás, hogy a levéltárak kifejezőereje csökken, mivel egyre jobban kibontakoznak a közvetlen állami befolyáson kívül eső társadalmi tevékenységek.

31 A levéltári információnak folyamatban kifejeződő, az iratok mint munkavégzésre használt eszközök funkciója által strukturált információként való definíciója azt jelenti a levéltártudomány számára, hogy tárgyai absztraktak és immateriálisak. Ha tehát a levéltári feldolgozás célja a folyamatokban kifejeződő információ hozzáférhetővé tétele, akkor a szövegek keletkezési kontextusaira vonatkozó, nem verbális információ feltárásának van elsőbbsége. A feladatokban és a módszerekben rejlő információ világosan felismerhető kell hogy legyen, mégpedig mielőtt egy történész a szövegeket forrásként interpretálhatja. A leírt módon értelmezett proveniencia-elv nem csupán alapja a fondók rendezésének és segédletekkel való ellátásának, hanem kritériumokat is tud adni a szerv tevékenysége információs értékének megállapításához, ezen keresztül pedig a levéltári megőrzésre érdemes információk azonosításához. Ez persze túlmegy a proveniencia fizikai eredetként való értelmezésén, amely a levéltári anyag rendezésének célját az eredeti rend helyreállításában látja. Az eredeti rend helyreállítása sem önmagáért való levéltári cél. Arra szolgál, hogy a keletkezési összefüggéseket érthetőbbé tegye. Ebben az értelemben írhatta Adolf Brenneke már fél évszázaddal ezelőtt: „Másrészt lehetséges levéltári irattömegeket, amelyekben a szerves kialakulás feltételei rejtőznek, újrarendezni, még akkor is, ha soha nem voltak ezt a szerves kialakulást tükröző rendben."

32 A proveniencia-elvnek az a felfogása, amely azt az eredeti rend helyreállítására szűkíti, megreked a XIX. század leíró levéltártudományának, azaz fizikailag megfogható tárgyak kezelésének szintjén. Korlátai azonnal kiütköznek, mihelyt a szervek számítógépen állítják elő és kezelik az irataikat. Itt már eredeti rend nincs, és az eredeti rend helyreállítására redukált proveniencia-elv nem lenne alkalmazható. AZ ÜJ ARCHIVISZTIKA ÉS A LEVÉLTÁROSI SZAKMAKÉP A levéltártudomány fentebb ismertetett fejlődési tendenciái új szakmai identitáshoz vezethetnek. Ezek a tendenciák a figyelmet arra irányítják, hogy a szakmai tevékenység tárgyát strukturált információk immateriális egységei képezik, s ez a kiindulópontja a levéltártudomány definíciójának. A levéltárosi képesítés lényegében képesítés az ilyen információk feltárására. Ezen az alapon lehetnek egységesek levéltári műveletek, legyen szó akár középkori oklevelekről, akár újkori iratokról. Mindkettő tartalmaz olyan információt, amit maga az ügymenet jelent, s egyaránt hordoznak kimondatlan és kimondott információt. 75