Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - KILÁTÓ - Menne-Haritz, Angelika: Levéltárosképzés a XXI. századnak / 66–85. o.

mint egyén, vagy mint egy csoport tagja, ezért joga van tájékozódni annak tevékenységéről. Ez az információs jog azonban gyakran ütközik a közigazgatási döntések személyes vagy pártbefolyásolás elleni védelmével. A kétféle érdek egyeztetése a levéltári munkában lényeges szempont lehet. Maguk a közigazgatási szervek is mindinkább értékelik az információkat nagyobb horderejű, a közéletet fokozottan befolyásoló döntéseik előkészítése során. Itt új tevékenységi területek jelentkeznek, amelyeket a klasszikus képzés csak mellékesen kezelt. A történeti kutatáson túl, a levéltártudomány meg tudja jelölni az ügyintézési mechanizmusban rejlő információk feltárásának és hasznosításának módját mindenütt, ahol csak szükséges. Nem véletlen hát, hogy ez az utóbbi időben egyre több tanácskozás és elméleti tanulmány központi témája. A szakma súlypontja a történeti segédtudományi aspektusokról a levéltártudományi elemekre helyeződik át. Ez kihat a képzésre. Nem csak arra van szükség, hogy az oktatásban növekedjék a levéltártudomány részaránya. A tartalmat illetően, a szak elemző jellegének is nagyobb hangsúlyt kell kapnia. A képesítés céljának lényege a levéltártudomány elemzési eljárásainak elméletileg jól megalapozott, alkotó és kezdeményező alkalmazása a napi gyakorlatban. Olyan, újszerű levéltártudományra van tehát szükség, amely átfogó ismeretekkel és útmutatásokkal szolgál a gyakorlathoz. Hogy betölthesse központi szerepét a képzésben, tudományos jellegét intenzívebb tudományos kutatással erősíteni kell. Ehhez a levéltártudomány az önálló tudományág státusát igényli, amely tárgyait a kutatásban és az oktatásban egyaránt fejleszti, s ezáltal állandóan erősíti a napi levéltári munka alapjait. A LEVÉLTÁRTUDOMÁNY MAI ÁLLÁSA Gyakorlati levéltártudomány A levéltártudomány iránt a jövőben várható igények hátterével összefüggésben Bruno Delmas megállapította, hogy a levéltártan pillanatnyilag fejlődésének harmadik szakaszát éli.

20 Amit erről a három szakaszról ír, nem csak Franciaországra érvényes; a jelenség általánosítható. A francia forradalom korának gyakorlati archivisztikája mindenütt létezett, ahol a levéltárak jogi célokat, vagyis igények és jogok bizonyítókainak megőrzését szolgálták. Az öszszegyűjtött és megőrzött papíroknak tisztán okirat funkciójuk volt. Kiválasztásuk a használhatóságuk alapján történt. A megőrzésre vagy kiselejtezésre vonatkozó döntéseket levéltári érdekek, elvek vagy módszerek egy pillanatra sem befolyásolták. Á levéltártannak ebben a kontextusban tisztán gyakorlati jellege volt. Leíró levéltártudomány A XIX. század elejének romantikájával megváltozott a levéltárakhoz való viszony. A történetkutatás, a hiteles történetírást tűzve ki célul, a historizmus hatása alatt, a források s ezáltal a levéltárak felé fordult. A terjedelmes iratés oklevélkiadások nagy, történelmi vállalkozásai Franciaországhoz hasonlóan Németországban és más országokban is ez idő tájt indultak. „A modern történész nem a levéltárban nőtt fel. Kutatóként kopogtatott az ajtajukon, és a XIX. században nyitott ajtókra talált. A levéltárban, a középkori okleveleken alakultak ki aztán a történeti segédtudományok."

21 A levéltárosok feladata lett meglevő fondokat történészek és tudósok számára használhatóvá tenni. „A fond 71