Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - KILÁTÓ - Menne-Haritz, Angelika: Levéltárosképzés a XXI. századnak / 66–85. o.

felelő tárgyai lehettek volna."

15 A levéltáros-iskolákon ma is érződik keletkezési körülményeik hatása. A bajorországi levéltárosképzés korai XIX. századi kezdeteitől a mai napig fontos helyet biztosít a jogtörténetnek.

16 Marburgban, ugyanúgy, mint 60 évvel ezelőtt, kizárólag közép- és újkori történeti segédtudományokból van írásbeli záróvizsga. A levéltártudomány csak egy a hat 20 perces szóbeli vizsga tárgyai közül. Másfelől viszont vitathatatlan tapasztalat, hogy a levéltári elvek és munkamódszerek különösen akkor kerülnek veszélybe, ha a szakképesítés megszerzése csak a levéltárba való felvétel után, kizárólag gyakorlattal, esetleg továbbképző tanfolyamokkal segítve történik. Minél inkább egy bizonyos tevékenységhez vagy szakterülethez szükséges készségek betanulására redukálódik a képesítés, annál kevésbé érhető el az elvi alapok megértése, annál kisebb lesz a kohézió az egyes tevékenységi körök, specializálódások és szakterületek között. A KÉPZÉS TARTALMI KÖVETELMÉNYEI: A LEVÉLTÁRTUDOMÁNY MINT ÖNÁLLÓ TUDOMÁNYÁG KÖZÉPPONTBA ÁLLÍTÁSA A levéltáros szakma egységének és egy professzionális szakmakép kialakulásának előfeltétele az elméleti alapokat illető konszenzus, továbbá a módszerek és elvek megértése. Sokszor az a látszat, mintha a levéltárakban folyó munka a napi gyakorlatban nem igényelné az elvi megfontolásokat és magyarázatokat. Gyakran kér'nek hozzá szabályzatokat, munkautasításokat, a könyvtári feldolgozás mintájára. A levéltári módszerek azonban nem annyira precízek, mint a könyvtári szabályok. Az iratokról hiányoznak mindazok a jellemző adatok, amelyeket a nyomdatermékek előállításukkal egyidejűleg megkapnak, amelyek egyértelmű azonosításukat lehetővé teszik, és amelyeket ezért a könyvtári címleírásnál regisztrálnak. A levéltári feldolgozás a múltban keletkezett információt elemzi, amely fizikailag nem olyan egyértelműen és összetéveszthetetlenül azonosítható, mint amivel a könyvtárosnak dolga van. Ezért a levéltárban lehet ugyan mindennapi használatra szánt segédeszközül útmutatásokat adni, könyvtárosi pontosságú szabályzatokat azonban nem.

17 Persze ahhoz, hogy a gyakorlati munka eredményeit mégis össze lehessen hasonlítani, akkor is, ha a munkákat különböző személyek különböző szituációkban végezték, a levéltártudománynak meg kell fogalmaznia a minden helyzetre érvényes és a munka általánosított alapjait képező elméleteket, elveket és technikákat. Ilyen alap nélkül a levéltári tevékenység megmarad — Carol Couture hasonlatával élve — „útkereső, de korához képest éretlen ifjúnak, aki arról, hogy fejlődéséhez és a helyes irányhoz mire van szüksége, egymásnak ellentmondó nézeteket hangoztat".

18 A levéltári feladatokhoz elméleti alapot, a napi munkához módszertani biztonságot a levéltártudomány akkor nyújt, ha autonóm tudományágként rendelkezik a problémák megfogalmazásához és a megoldási módok kidolgozásához szükséges eszközökkel. Változó követelmények A történeti-tudományos és a levéltári-gyakorlati oldalnak a XIX. századból származó szembeállítása még ma is nagy mértékben rányomja a bélyegét a szakmára. A levéltárosok hosszú időn át egész pályájukat történészként, kutatóként, tudósként tölthették le. Ma fokozódik a levéltárak igénybevétele a nagyközönség, a politika és a közigazgatás részéről. Nem csak a kutatók száma növekszik érezhetően. Ezenkívül ott vannak az új tudományos tapasztalatok az 69