Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - Szögi László–Sáry Frigyes: Az Országos Meteorológiai Szolgálat levéltári anyaga, (1864) 1870–1980 / 34–41. o.

mia és a VKM közös fáradozásának eredményeképpen Eötvös József javaslata 1870. április 8-án szentesítést nyert. Az új intézet a VKM fennhatósága alatt állt, s 1893-ig ennek keretében működött. Igazgatója az MTA javaslatára Schenzl Guidó lett. Az intézet személyi állománya az igazgatóból, egy észlelőből és egy asszisztensből állt. Az észlelő hálózatban 47 állomás működött. Az intézet fő feladata Magyarország éghajlatának, valamint az ország földmágnesességi viszonyainak kutatása lett. A gyakorlatban ez egységes észlelési utasítás kidolgozását, a korszerű műszerfelszerelés biztosítását, a megfigyelési adatok gyűjtését, ellenőrzését és a nemzetközi előírások szerinti publikációját jelentette. Legfontosabb teendő volt mindenekelőtt az országos állomáshálózat kiépítése. Az állomások száma a szervezőmunka eredményeképpen évről évre nőtt. 1880-ban 109, 1889-ben 196 meteorológiai állomás működött Magyarországon. Jelentős lépés volt az intézet életében az első évkönyv megjelenése 1873-ban. Az 1. kötet az 1871. évi észlelések anyagát tartalmazza a következő 3 részben: I. Meteorológiai észleletek. II. Delejes észleletek. III. Fenológiai észleletek. Az első évkönyv megjelenését a tudományos közélet nagy elismeréssel fogadta, és ennek megnyilvánulásaként az MTA 1876. évi nagydíjával tüntette ki Schenzl Guidó igazgatót. A hálózat "11 állomása naponta küldött időjárási táviratokat a központba, és már 1871-től kezdve lehetővé vált havi jelentések és napi időjárásjelentések kiadása. 1886-ban Schenzl megvált az igazgatói széktől, s evvel az intézet első korszaka lezárult, amikor az alapok lerakásával a magyar központi intézetet a fejlődő európai szolgálatok színvonalára emelte. 1890-ben az Intézet igazgatója Konkoly-Thege Miklós lett.

7 Jómódú földbirtokos és a természettudományok aktív művelője volt. Jól tájékozódott korának meteorológiai és geofizikai problémáiban, s vezetése alatt az intézet mind kutató munkájában, mind műszerezettségében nagyot fejlődött. A budai obszervatóriumot megszüntette, a magasabb szintű meteorológiai és földmágnesességi méréseket és kutatásokat Ógyallán, a saját birtokán felállított állomáson végezték. Az intézet 1910-ben költözött a saját épületébe, a Kitaibel Pál utca 1. szám alá, s 1911^ben az épület melletti műszerkertben megkezdhették az obszervatórium jellegű meteorológiai méréseket. Az Intézet ebben az időben egyre szorosabb kapcsolatba került a Földművelésügyi Minisztérium Vízrajzi Szolgálatával és a mezőgazdaság különböző területeivel. Ez a körülmény indokolta, hogy Konkoly-Thege javaslatára az Intézet 1893-ban a Földművelésügyi Minisztérium fennhatósága alá került, és ennek keretében működött 1950-ig.

8 Az észlelőhálózat is jelentékenyen fejlődött. Az állomások száma 1911-ben érte el a maximumot, ekkor 1426 állomás volt Magyarországon. Az első térképes napijelentés hazánkban 189.1. június l-jén jelent meg, ezután pedig hamarosan megkezdődött a napi prognózisok szétküldése távirati úton a vidéki postahivatalokba. Ögyalla rövid idő alatt jól felszerelt geofizikai obszervatóriummá és Marczell György vezetésével a gyakorlati meteorológiai kutatás bázisává vált. A megnövekedett feladatokat az intézet csekély, 3 fős létszámával természetesen nem tudta megoldani. Űj főhatósága ezért 19 főre emelte létszámát (9 tudományos munkatárs egyetemi végzettséggel, 6 kalkulátor és 4 adminisztrátor). Az intézet tudományos jellegét hangsúlyozta az a rendelkezés, amely szerint az igazgatót az MTA javaslata alapján történő miniszteri előterjesztésre nevezi ki az államfő. 35