Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - Szögi László–Sáry Frigyes: Az Országos Meteorológiai Szolgálat levéltári anyaga, (1864) 1870–1980 / 34–41. o.

A megnövekedett intézet a következő osztályokra tagolódott: igazgatóság, klimatológiai osztály, obszervatórium, prognózis osztály, hidrometeorológiai osztály. Ezekhez csatlakozott 1891-ben a kitűnően felszerelt mechanikai műhely, 1896-ban a zivatar-osztály, 1912-ben pedig az aerológiai osztály. Az intézet évkönyvei ebben az időben már rendszeresen megjelennek, sőt 1897-től kezdve a megnövekedett anyagot több kötetben adják ki. A XX. század első két évtizedében az Intézet tudományos munkásságát az évkönyveken kívül kétféle hivatalos kiadvány kötetei tükrözik. Az egyik ún. nagy kiadványsorozat klimatológiai monográfiákat tartalmazott, amelyek a megfigyelési módszerek és mérőműszerek tudományos kritikáját is nyújtották. 1914-ig e sorozatnak 9 kötete jelent meg. A másik hivatalos kiadvány az ún. kisebb kiadványsorozat volt, amely a meteorológia egyes szakterületeiről írt értekezéseket tartalmazta (tudományos léghajózás, időprognózis, agrometeorológia, aerológia). Az első világháborúig 7 kis kiadvány jelent meg. 1897-ben Héjas Endre, az Intézet tudományos munkatársa megindította az „Időjárás" című folyóiratot, amely világviszonylatban is a legrégibb meteorológiai folyóiratok közé tartozik. Konkoly-Thege Miklós 1911-ben nyugalomba vonult, s helyét Róna Zsigmond foglalta el. Elődei közül Schenzl Guidó szervezőmunkájával megalapozta a magyar klimatológiai kutatást, Konkoly-Thege folytatta ezt a munkát, és az Intézet fejlődésének keretében a kutatás számára kedvező feltételeket biztosított. Róna Zsigmond viszont a magyar tudományos klimatológiai irodalom elindítója. Igazgatói tevékenysége alatt kezdődtek el a magyar aerológiai kutatások. Az 1912-ben felállított aerológiai osztály vezetésével a fizikai mérésekben gyakorlott Marczell Györgyöt bízta meg, aki 1913-ban Budapesten felbocsátotta az első műszeres léggömböt, amelyet a második világháborúig még számos sikeres felszállás követett. Jelentős esemény volt Róna igazgatói működésének végén, 1925-ben a Magyar Meteorológiai Társaság megalakulása, amelynek első elnöke volt, s ezt a tisztséget 15 éven át köztiszteletben látta el. Róna nyugalomba vonulása után, Í927^ben Steiner Lajos lett az Intézet igazgatója. Szorgalmazására az 1914-ben félbeszakadt aerológiai mérések Marczell vezetésével újból megkezdődtek. Ö honosította meg a korszerű szinoptikus és előrejelző szolgálatot. Kiváló kutató volt, nemzetközi színvonalon is elismert eredményeket ért el a geofizika, különösen a földmágnesesség és a dinamikus meteorológia területén. Steiner Lajos 1932-ben vált meg az Intézet vezetésétől, utóda Marczell György lett. Nagy alapossággal folytatta az aerológiai méréseket és geofizikai jellegű kutatómunkáját. Ö volt Magyarországon az első aerológus, méltán nevezték el róla a Magyar Aerológiai Obszervatóriumot. Róna, Steiner és Marczell értékes tudományos munkája és nemzetközileg is elismert eredményei ellenére a háborút követő gazdasági nehézségek 'következtében az Intézet fejlődésében visszaesés, majd stagnálás következett be. A 20-as években megfogyatkozott személyi állományt nem pótolták, és 1926—1933 között is mindössze 5 tudományos munkatárssal gyarapodott az Intézet. Marczell Györgyöt 1934-ben Réthly Antal, a tudományegyetemi, majd műegyetemi Közgazdaságtudományi Kar rendkívüli, majd rendes tanára követte az igazgatói székben. A 30-as és a 40-es években a meteorológiának önálló tanszéke és ezzel meteorológus-képzés Magyarországon nem volt, bár e tudományterületet több egyetemen is kitűnő tanárok oktatták. Réthly Antal egyik feladatának tekintette az Intézet szakembereinek utánpótlását, ennek érdekeben egyetemi tanszék felállítását, s ennek megvalósulásáig a főként matematikus, fizikus alapképzettségű fiatal szakemberek külföldi egyetemeken történő továbbképzését szorgalmazta. 1934—1939 között 17 fiatal szakemberrel bővült az Intézet. Ebben az időszakb.an jelentősen fejlődött Réthly 36