Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - Borsa Iván: Az örökjog / 33 o.

Az örökjog A Zsigmondkori oklevéltár III. kötete kéziratával való ismerkedés során tűnt fel, hogy egyes birtokjogi ügyeik elintézése örök jogon történt. Pl. a hiteleshely örökjogon iktatta be az adományost elnyert vagy a vevőt vásárolt birtokába. Nem sokkal ezután e folyóirat egyik középkori jogtörténeti tanulmányában találkoztam az örökrésszel, amelyet első előfordulásakor teljes alakjában és megmagyarázva találunk így: „az örök(ség)rész, a hereditaria portio". Egy ez évben megjelent kötetben olvastam az örökjogról a következő szövegkörnyezetben: „a király a szokásos módon örökjogon (iure hereditario) adta az erdőt". A fenti példák alapján világos, hogy a középkorral foglalkozó történészek az örökjog kifejezést két értelemben használják. A Zsigmondkori oklevéltár kéziratában az örökjogon a megfelelő latin kifejezés (iure perpetuo) tükörfordítása azzal az önkényesnek mondható kiegészítéssel, hogy akkor is örökjogot írtak, amikor a hiteleshelyi jelentésben csak az olvasható, hogy a birtokot perpetuo possidendam (örök birtoklásra) iktatták. Ilyen esetekben minden olyan jogcímet értettek, amely örökre szólt, vagyis visszavonhatatlan volt. Ezt igazolja az a körülmény is, hogy a középkori oklevelek megfelelő formuláiban a perpetuo vagy a iure perpetuo kifejezést gyakran az et irrevocabiliter (és visszavonhatatlanul) szavak követik. Ez esetben tehát azt fejezték ki, hogy a jogügylet örökérvényű, örökre jogos volt. A birtoknak örök(lési) jogon (iure hereditario) való birtoklása esetében a jog egyben jogcímet is jelent, de a középkori magyar jogfelfogás szerint az ilyen birtok a család számára fiúágon való örök birtoklást is jelentett. A fentiek alapján nem helyeselhető az öröklési jogot örökjogra lerövidíteni, s ezzel a vásárolt és más jogon visszavonhatatlanul megszerzett birtokkal összekeverni. E terminológiai szócsoporthoz tartozik még az az eset, amikor a jog (pl. kegyúri) az öröklés tárgya. Ez esetben szerintem öröklött jogról van szó, amely szintén „örökre" szólt. (A Zsigmondkori oklevéltár megjelent III. és a kiadónál levő IV. kötetének kéziratában az örökjogon kifejezés csak abban az esetben maradt raeg, ha az eredeti szövegben a iure perpetuo szavak szerepelnek. Ha az eredetiben csak a perpetuo vagy a perpetuo et irrevocabiliter vannak, úgy a kéziratban az örökjogon kifejezést töröltem.) Borsa Iván 33