Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - Horváth Lajos: A magyar állam címere, 1956–1957 / 26–32. o.

Bata honvédelmi miniszternek a Bem téren történteket. „Követelték tőlünk a nemzeti színű zászló kitételét a laktanyára. Mi ki is tettük, majd akkor azt kiabálták, hogy alkotmány-címer nélküli zászlót tegyünk ki. Ilyen nekünk azonban nem volt és így a zászló címeres részét felgöngyölítettük a rúdjára."

2 Ezekben az órákban a Bem téren magyar és lengyel nemzeti zászlók lobogtak. Egy szemtanú visszaemlékezése szerint két fiú kivágta az egyik magyar zászló közepéből az „alkotmánycímert" és a lukas közepű zászlót körülhordozták a téren kiabálva: „Kossuth-címert akarunk!" A tüntető tömeg átvette a követelést, a környező házakra, laktanyákra és a Külügyminisztériumra ennek következtében sorra tűzték ki a Rákosi-címertől megtisztított nemzeti zászlókat.

3 , A több mint százezres tömeg a Bem térről az Országház elé vonult, ahol Pongrátz Ernő fiatal munkás, egy kis létszámú küldöttség tagja, rávette Erdei Ferenc földművelésügyi minisztert, hogy a Parlament főkapujáról vetesse be a szovjet típusú címerrel ellátott zászlót.

4 Ezután került sor Nagy Imre beszédére az Országház erkélyéről. „Amikor először megpillantotta az emberekkel zsúfolt utcákat, idegesnek és megdöbbentnek látszott; elképedt és elborzadt a nemzeti zászlók látványától, amelyekből kivágták a kommunista címert."

5 Azt mondhatjuk tehát, hogy az 1956. október 23-án indult népfelkelés az esti órákra már eltávolította, megfosztotta állami címer mivoltától az ún. alkotmánycímert. Ez azért ment végbe ilyen gyorsan, mert ezt az idegen jelvényt a magyar nemzet sohasem tekintette a magáénak. A lukas zászlók felkerülése a középületekre, köztük laktanyákra, minisztériumokra, és az alkotmány címeres zászló bevetetése az Országházról, demonstrálta, hogy ezt a címert a nép iktatta ki az állami életből. A felkelt nép egyik nagy csoportja a Parlamenttől a késő esti órákban „... elindult végig a Körúton. Útjuk közben lelövöldözték, leverték a népköztársasági címereket és a vörös csillagokat. A Horizont előtt csoportosuló tömeghez csatlakozva szétverték a könyvesbolt kirakatait, kiszórták a tartalmát és a berendezést, majd az utcára szórt anyagot meggyújtották".

6 Ez a tömeg döntötte le a Nyugati pályaudvar homlokzatán éktelenkedő alkotmánycímert is, melyet felgyújtott és az égő címert körültáncolta. A Nyugati pályaudvarra 1956. október 24-én reggel 7 órára beérkezve abban a szerencsében volt részem, hogy láthattam üszkös roncsait.

7 A tovább vonuló tömeg éjfél tájban érte el az Üllői utat, a Corvin közt és alapját képezte az itt kialakuló szabadságharcos bázisnak. Kitűzte a Corvin köz körúti bejáratánál egy lámpavasra a kitépett közepű nemzeti zászlót, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc legjellemzőbb jelképét.

8 Azóta KözépEurópában több nemzeti zászló „lukadt ki" a kommunista hódítástól és hatalomtól való megszabadulás következtében. Kilukadt 1989-ben a román, majd a jugoszláv zászlóból a vörös csillag. Az utóbbi megfosztása a kommunizmus jelképétől utat nyitott a szlovén és a horvát nemzeti zászló érvényesülése előtt. A Kossuth-címer állatni címerré emelése A műegyetemi nagygyűlésen 1956. október 22-én elfogadott 16 pontos követelés már tartalmazta „a szovjetmintájú államcímer helyett a régi, magyar nemzeti színekben tündüklő címer bevezetését."

9 Ez a követelés a következő napon a legáltalánosabban a Kossuth-címer követelésében egységesült. Az akkori generációk a köztársaság jelképeként élték meg a Kossuth-címert, mint nemzeti jelképet, és ilyen minőségében is ragaszkodtak hozzá, nemcsak mint a szovjet hódítás megszűntét demonstráló jelképhez. A köztársaság össznemzeti igen27