Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - Hudi József: A történetkutatás és történetírás Veszprém megyében, 1779–1949 / 13–25. o.

HUDI JÓZSEF A történetkutatás és történetírás Veszprém megyében 1779—1949* A honismereti mozgalom résztvevői az elmúlt évtizedekben gyakran hivatkoztak a 18—19. századi nagy elődökre: Bél Mátyásra, Magda Pálra, Fényes Elekre és másokra. A klasszikus „honismeret" azonban kezdettől fogva egy szűk tudományos elit ügye volt: az államtudomány (Staatenkunde) művelőié, polihisztoroké, akik az ország földrajzi, történeti, statisztikai, néprajzi viszonyainak feltérképezésével kívánták annak fejlődését előmozdítani. A 18. század második harmadában, amikor Bél Mátyás Notitia-jának egyes kötetei megjelentek, a magyar történettudomány — a többi társadalomtudománnyal együtt — az első lépéseket tette meg az önállósodás útján. A történetírás. tudománnyá válása a történeti kútfők rendszeres feltárásával és kritikai feldolgozásával, értelmezésével kezdődött. E munkában a jezsuiták jártak az az élen, de jelentős szerepet játszottak a protestáns tudósok is.

1 A modern történettudomány történetének kezdeti szakaszában a tudományos teljesítmények többnyire elszigetelt egyéni kezdeményezésekből születtek. A történetírás intézményesülése csak lassan ment végbe. Az első jelentős állomás az egyetlen hazai egyetem 1770. évi reformjához kötődik: ekkor vezették be a történelem, majd valamivel később a történeti segédtudományok (éremés régiségtan, diplomatika) oktatását.

2 Vagyis megindult a történészképzés. A Nemzeti Múzeum (1802), majd az Akadémia (1825) megalapításával tovább haladt az intézményesülés, amely a dualizmus évtizedeiben teljesedett ki. A társadalomtudósok önszerveződésének eredményeként alakult meg a Magyar Történelmi Társulat (1867), a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társulat (1883), a Néprajzi Társulat (1890), a Magyar Irodalomtörténeti Társulat (1891). Mindegyiknek volt folyóirata, mely lehetőséget adott a rendszeres publikálásra. A múlt század végétől megszilárdult a történettudomány intézményrendszere, mely a külföldi magyar intézetek révén élénk összeköttetést teremtett az európai történeti iskolákkal. Az intézményrendszeren belül a század utolsó két évtizedében visszaszorult a konzervatívvá váló Akadémia, melynek helyét az egyetemek, s a gazdasági élethez szorosabban kötődő egyetemi kutatóhelyek vették át. A kormányzat a fenntartás vagy állami segélyezés jogán egyre növekvő befolyást gyakorolt a kulturális, oktatási és tudományos intézményekre. A történeti forrásokat őrző közgyűjteményeket a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége (1897) ellenőrizte. A szépen gyarapodó vármegyei, városi múzeumokban, könyvtárakban a kultuszminisztérium keretében felállított Főfel* A XXI. Országos Honismereti Akadémián (1993. június) Veszprémben elhangzott előadás szerkesztett változata. 13