Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - HÍREK - Kálnoki Kis Tamás: Komjáthy Miklós (1909–1993) / 102–105. o.

Komjáthy Miklós (1909—1993) Dr. Komjáthy Miklós történelem—latin szakos középiskolai tanár, a történettudományok kandidátusa, Hosszú szenvedés után 1993. április 6-án hunyt el Budapesten. Kaposváron született 1909. május 13-án. Eredeti családi neve Kring volt. Önéletrajzának 1969-es változatában említést tett e névváltoztatásról. Komjáthy Éva — akinek családnevét az édesapa, dr. Komjáthy Jenő, és két fia, Miklós és Jenő közös akarattal egyszerre vették fel —, Komjáthy Miklós dédnagyanyja volt. Azt is ő írta meg „Levél egy osztálytársamnak — 1941. március 19." címmel, hogy nyolc dédszülője közül mindössze kettő származott Németországból. Ezek egyikétől „véletlenül" örökölte idegen hangzású nevét, miközben egész lelkével nem csak Magyarországhoz, de a magyarsághoz tartozónak érezte magát. A kaposvári gimnáziumban érettségizett. Harmonikus családi környezetben, idillikus diákéletet élt. Erre utalnak emlékezései gyermekkorára, az akkor volt tavaszok illatára és a harmatos júniusi reggelekre. Ifjúi éveinek, az érettségi időszakának emlékezetes színterei a hársfavirágos Németh István utca és az ólaki dűlő. Osztályfőnöke, Pintér Lajos görög—latin szakos tanár, kiváló pedagógus volt. Amíg élt, diákjaival kapcsolatban állt. A történelmet Vass Miklóstól tanulta. Ennek az Erdélyből származott tudós tanárembernek önálló kötete is megjelent. Órái, előadásai mégsem nyerték el maradéktalanul kitűnő képességű diákja tetszését. A tantárgy és a mindenkori napi politika iránt táplált nagyfokú érdeklődése az iskolában rendszerint kielégítetlen maradt. Túlságosan szakszerűek, lényegretörően szárazak voltak, lehettek azok a tanórák. Kring Miklós a históriában a részleteket szerette, a fantáziát mozgató színes előadást. A művelt otthoni környezet hatása, a családi könyvtár és az újságok rendszeres olvasása révén eredményesen csillapíthatta tudásszomját. Mindamellett sok, kedves emléket szeretettel őrzött tanáráról. Tanulmányait, munkáit olvasta, könyvét őrizte, megbecsülte. Ha az iskola emlékezetébe idéződött, szűkebb pátriáján és közelmúlt korunk" gyarlóságain ironizálva, azt egyszerűen csak Somssioh— Táncsics néven emlegette. Somssiohcsal és Táncsiccsal természetesen semmi baja nem volt. Egy alkalommal arról beszélt, hogy az átlag diákkal ellentétben, ő a vaskos, részletes (tan)könyveket szerette. Az irodalmi stílusban megírtakat. Fiatalon érzékelte, hogy a tudás és felkészültség mellé párosult írói talentumok ráadásai az életnek, különleges ajándékai a sorsnak. Ö ebben a vonatkozásban szerencsés csillagzat alatt született. Finom iróniával, szellemi eleganciával, jó diplomáciai érzékkel, szépen írt, árnyaltan fogalmazott. A témához, a helyhez és helyzethez illően, hol érdeklődést ébresztőén, hol szívet-lelket melengetőén, az érzelmek húrjait pengetve beszélt. Ha elragadta a szenvedély, lebilincselően, len102