Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - HÍREK - Kálnoki Kis Tamás: Komjáthy Miklós (1909–1993) / 102–105. o.

dületesen szónokolt. E sorolt írója Teleki Pállal kapcsolatos emlékeit, gondolatait és történelmi ismereteit hallgathatta egyszer, ilyen körülmények között. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karán folytatott tanulmányainak befejezése után 1932-ben szerzett doktorátust és középiskolai tanári oklevelet. 1932. október l-jétől 1933. szeptember 30-ig Bécsben tevékenykedett, kutatott a levéltárakban, az ottani Magyar Történeti Intézet rendes tagjaként. Hazatérése után ideiglenes, nem rendszeres, majd ÁDOB-os gyakornok, fizetéstelen tanársegéd és adjunktus Domanovszky Sándor professzor mellett a budapesti tudományegyetemen, illetőleg a Magyar Művelődéstörténeti Intézetnél. Közben 1935. szeptember l-jétől szerény megélhetést biztosító helyettes, majd rendes tanári állást vállalt a Budapesti Evangélikus Leánygimnáziumban. Tudományos munkássága alapján a budapesti egyetem bölcsészeti kara 1941-ben a középkori magyar gazdaság- és társadalomtörténelem egyetemi magántanárává habilitálta. Ez időponttól kezdve 1949-ig, a tudományos minősítés radikális átszervezéséig, félévenként heti két órában egyetemi előadásokat tartott. 1942. január l-jén a Teleki Pál (1948-tól Kelet-európai) Tudományos Intézetben tanári állást vállalt. A II. világháború alatt nem volt katona. 1944 őszén a behívásnak nem tett eleget. Igazolt tagja lett viszont a Mi'kó Zoltán-féle illegális csoportnak. Az emberek százait különféle módon mentő vezérkari tiszt igazolványával bujkált. A szovjet hadsereg magyarországi hadműveletei alatt — éppen e csoport tevékenysége felderítésének szándékával — rövid időre „vendégül látta" őt az NKVD. Elvitelét nem dramatizálta, kihallgatóiról objektíven nyilatkozott. A háború befejezését követően a Magyar Nemzeti Múzeum Igazoló Bizottsága 1945 júniusában, az egyetemé pedig augusztusban — mint antifasiszta értelmiségit — igazolta 1948/1949 fordulatot hozott az ő életében is. Áldozata lett ugyanis egy taktikának, amely nagypolitikai összefüggésekben a „szalámi" jelzővel összeforrva vált később ismertté, hírhedtté. A pályatársak helyezkedésének, a párhuzamos történeti iskolák rivalizálásának színtere és haszonélvezője az a politikai porond lett, amelyen mások mellett, akkor, Komjáthy Miklós tudományos pályája is felforgácsolódott. Akik „szeletelték" ártatlan pályatársaikat, a konzekvens világnézetű eket, a politikai széljárásoktól borzongókat, a szákmán túlra soha nem kacsingatókat, egyszóval a jellemes, tisztességes konkurrenciát, amilyet Komjáthy Miklósban láttak, talán maguk sem gondolták, hogy rövidesen őket aprítja, metéli majd az a kés, amelyet eddig maguk forgattak. 1949. február 14-től 1951. január 16-ig az Országos Könyvtári Központban intézeti tanári, önálló könyvtárosi és tudományos kutatói beosztásokban dolgozott. Kőhalmi Béla munkatársa volt. A világégésben és a társadalmi változások sodrásától szétszóratott könyvgyűjtemények mentésén fáradozott. 1951. január 17-én a Levéltárak Országos Központja önálló tudományos kutatói státusba vette. Űj beosztásában a könyvek helyett immár a levéltári iratokat védelmezte. 1952. július l-jétől 1976. december 31-ig, nyugalomba vonulásáig, a Magyar Országos Levéltár munkatársa volt, önálló tudományos kutatói, csoportvezetői, osztály vezető-helyettesi, osztályvezetői és főlevéltárosi beosztásokban. Ezen beosztások, címek mögött meghúzódó konkrét feladatok nagyobb részt a diplomatikai levéltári referenciát, az akkor éppen III. (családi levéltárak és gyűjtemények) osztálynak nevezett szervezeti egység részbeni irányítását, majd pedig az ún. Forrástudományi Kabinet megszervezését (többségében sajnálatosan megromlott egészségi állapotú kollégák istápolását, érdekeinek képviseletét, munkájának menedzselését) jelentették. Utóbbi minőségében hivatalból foglalkozott a levéltártudomány elméleti, módszertani kérdéseivel. 103