Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - HÍREK - R. Rácz Katalin: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete 1993. évi vándorgyűléséről / 89–94. o.

tói értekezletek plén urnának bevonásával végzi. Az elején még nem volt ismert a megterhelés mértéke, ezért az első félévben a rendelkezésre álló összeg felét osztották ki, majd a második félévi összegből próbálták a teljesítményeket honorálni. 1992-re vált ismertté a tényleges helyzet. Ekkor határozott úgy az igazgatói értekezlet, hogy közelíti egymáshoz a levéltárak támogatási összegét. Az a cél. hogy az egyes levéltárak támogatása között ne legyen lényeges eltérés. Egyegy kárpótlási ügyre kb. 420,— Ft támogatási összeg jut. Bár ebben a kérdésben nagyon neihéz igazságot tenni, hiszen a megyékhez különböző mértékben fordulnak az ügyfelek. Molnár József ezt követően áttért a csődtörvénnyel kapcsolatos kérdéskörre. A csődtörvény 53. paragrafusával vannak gondjaink, sok javaslat született már a paragrafus módosítására, ezeket az egyesület folyóirata, a Pallium is közzétette. A napokban kértek a csődtörvény módosítását tartalmazó kormányelőterjesztéshez tárcaközi egyeztetést. A módosítás tervezetének szövege három mondatból áll: 1. A felszámolást követően a felszámoló átadja a levéltárnak a felszámolt gazdálkodó szervezet 15 évnél régebbi történeti értékű iratait, 2. a társadalombiztosítási adatszolgáltatáshoz és a munkaügyhöz tartozó iratokat a területileg illetékes társadalombiztosítási szervezeteknek kell átadni (ezek nem történeti értéket tartalmazó iratféleségek), 3. a 15 évnél frissebb történeti értékű iratokat, beleértve az ügyviteli iratokat is és a még nem leltározott iratokat is, a területileg illetékes átmeneti irattárakban kell elhelyezni. Ez az utóbbi mondat rendkívüli problémákat vet fel, mert a törvényjavaslat nem utal arra, 'hogy ki biztosítja az ehhez szükséges pénzt. Arra sem tartalmaz utasítást, hogy az átmeneti irattárat kinek kell létrehozni és fenntartani. Ebben az értelemben a levéltáraknak a feladatuktól teljesen eltérő idegen kötelezettséget kell teljesíteni a teljes irattári anyag átvételével. Az átmeneti levéltári megoldási lehetőség elvileg helyes, de tisztázni kell, milyen jogszabály alapján, hogyan, miként kell azokat működtetni. A művelődési tárca átmeneti irattárakat nem tud létrehozni és fenntartani. Egyébként is a levéltárak mellett külön átmeneti irattárak működtetése abszolút értelmetlen lenne. Tehát egy évvel a csődtörvény megjelenése után, a módosítás közvetlen közelében a jelenlegi szöveget is módosítani szükséges. Alföldi Vilma egyesületi titkár hozzászólásában elmondta, hogy a csődtörvény módosításához két javaslatot terjesztettek be. Az egyik a levéltári egyesületé, a másik a levéltári tanácsé. Az ismertetett módosítás nem teljesen tartalmazza az egyesület szövegét. A módosításból az a lényeges rész maradt ki, ami a 85. §-hoz tartozna, hogy a kormány felhatalmazást kap az átmeneti irattárak létrehozására, működtetésére és működési elveinek meghatározására. Helytelen, hogy ez a rész kimaradt. Molnár József válaszában kifejtette, hogy a Levéltári Tanács javaslata célját, irányát tekintve ugyanaz, -mint az egyesületé. Amiben eltér, az az, hogy a Levéltári Tanács az átmeneti irattár fogalmát nem használta, hanem abból indult ki, hogy selejtezés alá kell vonni az irattárakat, ami a felszámoló feladata. A selejtezés után veszi át a levéltár a megmaradt történeti értékű iratokat. A csődbejutott cég iratainak sorsáról és a szlovéniai gyakorlatról Péter Pauel Klasinc tájékoztatott. Szlovéniában a csődbement cégek iratait a levéltárnak teljesen át kell venni, de tudják, hogy ennek csak kb. 8%-a a levéltári anyag. Megoldásuk az, hogy üres kaszárnyákban helyezik el átmenetileg az iratokat és ott műnk anélküli ékkel selejteztetnek, de levéltárosak irányításával. A végén a megmaradt anyagról leltár készül és a levéltárba kerül. Rainer Egger az ausztriai helyzetről elmondta, hogy jogilag a kérdés sza92