Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - MÉRLEG - Szabó Attila: Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945–1956. Gyula, 1992 / 80–82. o.

Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945—1956 A Békés Megyei Levéltár Kiadványa Gyula, 1992. 374 pag. „Nemcsak a begyűjtésről, a padlások lesöpréséről szól ez a kötet, hanem minduntalan életre 'keltett paraszttörténelem is... Feltárulnak a gazdasági és történelmi összefüggések, amelyek mögött megtaláljuk az ötvenes évek atrocitásait, a földművesek folytonos ütközéseit a hatalommal" — olvasható a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a Békés Megyei Levéltár támogatásával megjelent könyv ajánlásában. Valóban a Szerző a magyar történetírás egyik fehér foltjának eltüntetésére vállalkozott. A korábban megjelent, 1945—1956 közötti agrárkérdéseket feldolgozó kiadványok — néhány rövid cikktől eltekintve — csak érintőlegesen foglalkoztak a begyűjtéssel, beszolgáltatással. A könyv három nagy kronologikus fejezetre tagolódik, a politikai változásoknak megfelelően. 1945—1948 közötti időszakot a háború utáni újjáépítések, a gazdasági stabilizációval együttjáró beszolgáltatási rendszer jellemzi. Ennek előzményének tekinthető az, hogy az állam már a Horthy-korszakban is beavatkozott bizonyos szinten a mezőgazdasági termelésbe és értékesítésbe, pl. hatóságilag emelték a kenyérgabona felvásárlási árakat (boletta-rendszer). A háborús években pedig zárolták a termelők hatóságilag igazolt háztartási-gazdasági szükségletén felüli összes gabona-, kukorica-, cukor-, zsír-, burgonyakészleteket és szigorúan megkötötték ezek forgalmazását. A fokozódó közellátási és exportnehézségek miatt 1942-től állandó, tervezhető mennyiségű mezőgazdasági termék beszolgáltatását írta elő a kormányzat. A háborús kötött gazdálkodás irányítására, lebonyolítására épült ki a közellátási hivatalok, felügyelőségek rendszere. Az ország felszabadulása („ami együtt járt az új, szovjet megszállással") után rögtön életbe lépett egy új beszolgáltatási rendszer a közellátás és a fegyverszüneti egyezményben vállalt kötelezettségek kielégítésére, új közellátási-beszolgáltatási szakigazgatási szervezet kiépítésével. A szigorú intézkedések ellenére 1947-ben csaknem tízezer vagon kenyérgabona hiányt jelzett a központi készletek felmérése. Ennek ürügyén a kormány „kenyércsatát indított", amely addig még nem tapasztalt begyűjtési hadjáratot jelentett, megyei, illetve községi elszámoltató bizottságok segítségével. Ez módszereiben, az eljárás lefolytatásában már tartalmazta a következő évek brutális beszolgáltatási rendszerét. A szerző megállapítása szerint „Ami a kormányzat gazdaságpolitikáját alapvetően meghatározó MKP akkori agrárpolitikáját illeti, kétségtelen, hogy a nyilvánosságra hozott programok, célkitűzések és a konkrét intézkedésékben mutatkozó gyakorlat ellentmondásos volt." Ugyanis 640 ezer volt nincstelen, illetve törpebirtokos földet kapott, az MKP jelentős szerepvállalásával. A kisparasztivá vált mezőgazdaság kellő szintű állami támogatása azonban már nem valósult meg. A könyv következő fejezete, „A sztálinizmus mélypontján" a beszolgálta80