Levéltári Szemle, 43. (1993)
Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - MÉRLEG - Szabó Attila: Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945–1956. Gyula, 1992 / 80–82. o.
tási rendszer 1948—1953 júniusa 'közti időszakot tárja fel. Jellemző a korra az agrárpolitika fokozatos eltorzulása, melynek egyik fő oka az, hogy a gazdasági élet irányító pozíciójába kerülő MKP vezetői az ipari újjáépítésre, termelésre tették a hangsúlyt, és az ipari újjáépítést zömmel a mezőgazdaságtól elvont eszközökkel finanszírozták. Ezt súlyosbította az 1948 nyarán meghirdetett kolléktivizálási program. A 'beszolgáltatás — mint az elvonás fő eszköze — mértékét meghatározó kategóriába sorolás alapján a szántóterület maradt, a szorzókulcscsal azonban a teljes birtok adóösszegét kellett beszorozni. A beszolgáltatási terheket a parasztság egésze viselte, de a kuláknak nevezett módosabb gazdákat 1948 nyarától erőteljes plusz kötelezettséggel sújtották. Rákosi kulákok elleni jelszavát („A kulákra csa'k a kemény kéz hat") a vidéki végrehajtó szervek úgy értelmezték, hogy teljesen szabad kezet kaptak a birtokos parasztok tönkretételéhez. Az intézkedések hamarosan átlépték a szimpla korlátozások szintjét, s közeledtek az alig leplezett likvidációs célhoz. A beszolgáltatási kötelezettségek legsúlyosabb, immár egyértelműen a parasztság egészét, sőt a termelőszövetkezetek jó részét is korlátozó növelésére 1951-ben került sor, amikor a beszolgáltatástól mentesülők birtokhatárát 1 kh-ra csökkentették, sőt az ez alatti termelőket is terhelte az általános tej-, baromfi- és tojás'beadási kötelezettség. A szerző jellemzése szerint „A voluntarista, az ország adottságait figyelembe nem vevő, a realitásoktól is magát görcsösen függetleníteni vágyó, a számszerű eredményhajszolás lázában égő, ugyanakkor a gazdasággal, versenyképességgel nemigen törődő s lényegében a hadiipart kiszolgáló, a lakosság életnívóját stagnálásra, majd erős süllyedésre kényszerítő gazdaságpolitika a maga képére formálta a gazdaságirányítást is." A mű harmadik fejezete — mely a begyűjtési rendszer 1953—1956 'közötti időszakát tárgyalja —• Az „Űj szakasztól a forradalomig" címet kapta. A Sztálin halálát követő, Nagy Imre személyéhez kapcsolódó magyarországi enyhülés lehetőséget nyújtott a gazdaságpolitikai torzulások bizonyos korrekciójára, vagyis a beszolgáltatási rendszer ,,új szakaszának" bevezetésére. így a beadás általános csökkentése mellett az összbegyűjtés szerkezete a szabadfelvásárlás javára módosult. 1955-ben viszont Nagy Imre menesztésével megerősödtek a Rákosi-féle erők és szigorodtak — a Szobek András begyűjtési miniszter nevével fémjelzett — beadási kötelezettségek, ami a paraszti és a szövetkezeti gabonafelesleg szabadpiaci értékesítési lehetőségének megszüntetését is jelentette. A begyűjtési kötelezettségek elmulasztóival szemben — az 1951—52. folyamán lezajlottakhoz hasonlóan — büntetőeljárások, mindennapos szabálysértési ügyek egész sorozatát foganatosította az államhatalom. „Az új, rákosista vezetés ugyan nem rontott ajtóstól a házba, nem merte a Nagy Imre-időszak kedvezményeit alapjában módosítani, ám szisztematikusan igyekezett egyrészt kemény kézzel érvényesíteni az összes előírást és alkalmazni a szankciókat, másrészt itt-ott lefaragva a kedvezményekből, néhány ponton a paraszt kárára módosítva a tvr.-t, és nem utolsósorban kifundálva a kötelező szabadielvásárlást, egyértelműen célul tűzte ki azt, hogy a termés minél nagyobb része kerüljön ismét — nyomott állami áron — központi készletbe." A helyzet súlyosságát mutatta, hogy az összbegyűjtési mennyiség soha nem látott — még az 1951—1953 időszakhoz képest is — magasságba szökött. A kötet végül a begyűjtés személyi feltételeit elemzi. Az évek során lezajlott kádertisztogatási akciók során gyakorlatilag az iskolázott, képzett dolgozóktól politikai szempontok miatt megszabadultak, és a helyüket jobbára tanulatlan, de megbízható személyekkel töltötték be. A szerző találóan jellemzi a helyzetet: „A szakmai és politikai bizonytalanság, a társadalmi megbecsülés egyre növekvő hiánya oda vezetett, hogy 1955 végén községi begyűjtési végrehajtónak (magyarul padlásseprőnek, vagy ahogy akkor mondták: transfer munkásnak) 81