Levéltári Szemle, 43. (1993)
Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - DOKUMENTUM - Molnár András: Deák Ferenc "cenzúrázott" követjelentése / 49–57. o.
utánra halasztatott". 3 Deák — korábban ismeretlen — javaslata válóban szokatlanul merész és kemény volt; a felirat elébe vágott volna a királyi előterjesztéseknek, amire addig nem volt -példa. Dacára Deák sürgetésének, a Ráday-ügyet gyakorlatilag csak egy héttel később, 1839. június 10-én tűzte napirendjére az alsótábla kerületi ülése. Közben június 5-én az ilyenkor szokásos ügyrendi kérdések felvetésével megtartotta első ülését mind a felső-, mind az alsótábla, majd a másnapi „elegyes" ülésen sor került az országgyűlés ünnepélyes megnyitására. Szentkirályi Mór, Pest megye másik követe már a június 5-i országos ülésen indítványozta a megyéjét ért sérelem tárgyalását (Ráday eltiltását), azt azonban akkor a kerületi ülés elé utalták. A június 8-i első kerületi ülésben ugyan Szentkirályi ismét előadta a Pest megyét ért sérelmet, arról azonban csak június 10-én, a második kerületi ülésben indult meg az érdemi tanácskozása Június 10-én Szentkirályi ismételten állásfoglalásra szólította fel a követeket; ismerjék él törvényesen megválasztott követtársuknak Rádayt, a kormány elfárását pedig , mint a választási szabadság megsértését, ítéljék el. Miután a soron következő felszólalók — köztük több sz. kir. városi követ — mást kívántak napirendre tűzni, és a Ráday-ügyről alig esett szó, maga Deák avatkozott a tárgyalás menetébe. Felszólalásában nemtetszését fejezte ki, hogy a rendek nem kezelik jelentőségéhez méltóan ezt a kérdést, amelyet nem lehet tovább halogatni, arról mielőbb határozni kell. Deák szerint ki kell mondani azt, h°gy „a pesti követ eltiltása helytelenül történt", a szabad választáson ejtett sérelem miatt pedig feliratot kell intézni az uralkodóhoz. Deák azzal fejezte be hozzászólását, hogy valamennyi sérelem között Rádayét tartja az elsődlegesnek, és „amíg a pesti sérelem eldöntve nem lészen, semmi más tárgyba ereszkedni nem akar", de ha többség ebben nem támogatná, akkor is szükségesnek látja a feliratot, és annak mielőbbi tárgyalását. Deák felszólalása végre ráirányította a figyelmet az ügy fontosságára. Deák nyomán többen támogatásukról biztosították az indítványt, határozat azonban — tekintettel az idő rövidségére, és a hozzászólni készülők nagy számára — aznap már nem születhetett. Deák azért sürgette a feliratot, mert az országgyűlés első napjaiban a követeknek még nem volt, nem lehetett a Ráday-ügyben utasításuk, kis „jóindulattal" azonban a szólásszabadság kérdésében kapott ellenzéki szellemű alaputasítások is feljogosíthatták a követeket, hogy Ráday mellett foglaljanak állást. A pótutasítások viszont ehhez képest egyértelműen leszűkíthették volna az ellenzék táborát, azért kívánt Deák még ezek megérkezése előtt határozatot hozatni? A kerületi ülés végeztével nyomban hozzálátott Deák a megyének szóló követjelentés megfogalmazásához. A követjelentés tartalmazta az országgyűlés megnyitását, az első ülések rövid leírását, valamint Deáknak a mellékelt királyi előterjesztésről kialakított véleményét, végül pedig — és ez volt a lényege — utasítást kért a megyétől a Ráday-ügyben. A június 11-én kelt követjelentés azonban, amelyet Zala megye 1839. június 21-i közgyűlésén felolvastak 6 (lásd az 1. számú mellékletet), nem teljesen azonos Deák fogalmazványával. Követtársa, Hertelendy Károly ugyanis, amikor június 10-én kézhez kapta Deák követ jelentésének fogalmazványát, az írnok által készített tervezetre sajátkezűleg vezette rá az általa szükségesnek vélt javításokat. A Ráday-ügyre vonatkozó bekezdés háromnegyed részét, az abban található erősen kormányellenes kitételeket kihúzatta 7 , (lásd a 2. számú mellékletet) a véleményét pedig — ki tudja miért, talán önigazolásképpen?! — írásban közölte Deákkal. Követtársához írott levele fényes bizonyítéka annak, hogy közös követjelentéseiket Deák készítette, mégpedig olyan módon, hogy szinte „előírta", mi51
