Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - Berta Tibor: Gondolatok és tapasztalatok a csődtörvény kapcsán / 38–40. o.

Gondolatok és tapasztalatok a csődtörvény kapcsán A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény, amely 1992. január l-jén lépett hatályba, szinte megoldhatatlan feladatok elé állította a levéltárak többségét. A törvény 53. §-a ugyanis a felszámoló kötelességévé teszi, hogy „... a gazdálkodó szervezet iratait a területileg illetékes levéltárnak adja át, amely a társadalombiztosítási adatszolgáltatás ellátásához szükséges irattári tételeket megállapodásban rögzített időtartamra megküldi a területileg illetékes társadalombiztosítási szervezetnek, a többit a hatályos levéltári jogszabályok szerint selejtezi, a nem selejtezhető tételeket pedig állományba véve megőrzi". Ismereteink szerint a törvény előkészítő szakaszában nem kérték ki a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Levéltári Osztályának, azaz tágabb értelemben véve a levéltáros szakmai közvélemény véleményét, és csak így születhetett meg a fent idézett paragrafus, amely azon túlmenően, hogy értelmezési problémákat is felvet, teljesíthetetlen feladatok elé állítja a levéltárakat. i A Magyar Levéltárosok Egyesülete a csődtörvény megjelenését követően a törvény értelmezésével és végrehajtásával kapcsolatos kérdéskörben leveleket intézett néhány érdekelthez. A csődtörvény ügyében keletkezett levélváltásokat részletesen nem ismertetem, mivel ezek megtalálhatók a Pallium c. egyesületi tájékoztató 6. és 7. számaiban, azonban néhány olyan momentumot szükségesnek tartok kiemelni belőlük, amelyek a gyakorlatban is égető kérdésként merülnek fel. Alföldi Vilma az egyesület titkáraként 1992 májusában levélben fordult az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság főigazgató-helyetteséhez. (Pallium 6. sz. 10—11. o.) Levelével tisztázni kívánta a területileg illetékes levéltárak és a társadalombiztosítási igazgatóságok együttműködésének lehetőségeit, amelyet a csődtörvény végrehajtása során közösen kellene megoldani. A Társadalombiztosítási Főigazgatóság válaszlevelében (Pallium 7. sz. 8—10. o.) lényegében mereven elzárkózott az együttműködéstől. A csődtörvény 53. §-át értelmezve arra a megállapításra jutott, hogy az iratok megőrzése csak a levéltárakat terheli, illetve azok egy része a társadalombiztosítási szervhez csak időlegesen kerülhet. Ez pedig azt jelenti, hogy a társadalombiztosításhoz szükséges adatszolgáltatási 'kötelezettséget is a levéltárak nyakába zúdították. A társadalombiztosítási adatszolgáltatás törzsanyagának a bérkartonok tekinthetők, amelyeknek megőrzési ideje minimum 50 év. A nyugdíj, valamint a munkanélküli segély összegének kiszámításához elengedhetetlenül szükségesek a bérkartonok, és a gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy ezeket sem hajlandók átvenni a társadalombiztosítási igazgatóságok, sőt a válaszlevélben említést sem tesznek a bérkartonokról, mint megőrzendő iratokról, csak mint adatszolgáltatáshoz szükséges kellékként ke38