Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - Berta Tibor: Gondolatok és tapasztalatok a csődtörvény kapcsán / 38–40. o.

rülnek szóba. Ha a megszűnt gazdasági szervek esetében a társadalombiztosítási adatszolgáltatás feladata is a levéltárakra hárul, akkor az olyan plusz adminisztrációs terheket ró az intézményekre, amelyek ellátása csak a szakmai munka rovására oldható meg. Igényként a Társadalombiztosítási Főigazgatóság részéről is felmerült — talán ez bizakodással tölthet el bennünket is —, hogy a törvény 53. §-át módosítsa a parlament oly módon, hogy abból a társadalombiztosítási szervek feladata, kötelezettsége egyértelműen meghatározható legyen. Erdmann Gyula is törvényértelmezési kéréssel fordult a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkárához. (Pallium 6. sz. 12—13. o.) Levelében ecsetelte, hogy az érvényben lévő jogszabályok szerint a levéltárak feladata csak a történeti értékűnek minősített iratok átvételére terjed ki és már e feladatok ellátásához is korlátozottak a lehetőségek úgy a személyi, mint a raktári kapacitás tekintetében is. Használható ötletként felvetette, hogy regionális „gazdasági" irattárakat kellene felállítani állami pénzből a jogutód nélkül felszámolásra kerülő cégek iratainak raktározására. Ehhez természetesen külön szakszemélyzetre lenne szükség, akiknek feladata lenne a felszámolásra kerülő cégek iratanyagának a hatályos jogszabályok alapján történő átselejtezése és a selejtezési jegyzőkönyv elkészítése; a később selejtezhető iratok jegyzékelése és adott időben történő kiselejtezése; a történeti értékkel bíró iratok levéltárba történő átadásának előkészítése (dobozolás, átadás-átvételi jegyzék elkészítése) és az átadás technikai lebonyolítása; a társadalombiztosítási adatszolgáltatáshoz szükséges iratok kezelése és az adatszolgáltatás ellátása. A regionális „gazdasági" irattárak szervezetileg kapcsolódhatnának akár a területileg illetékes levéltárakhoz is, bár véleményünk szerint fenntartásukat és finanszírozásukat a felszámolóknak kellene vállalniuk a csődtömegből (— erre lehetőséget is adna a csődtörvény 57. § 2. bekezdésének e) pontja —), amennyiben a csődtömegből nem lenne fedezhető az irattár fenntartása, akkor kormányzati pénzből kellene megoldani azt. A fent leírtak egyelőre sajnos csak a fikció szintjén mozognak, és ismerve a jelen gazdasági körülményeket valószínű, hogy hosszú távon nem is realizálódnak ezek az elképzelések. (Tehát egyelőre 'kénytelen a levéltáros szakma együttélni és őrölni magát a megoldhatatlan feladatokat előíró csődtörvénnyel.) A Pénzügyminisztériumból érkezett válasz elég semmitmondónak tekinthető, azaz köztudott dolgokat közöl, mégpedig azt, hogy „a területileg illetékes levéltár a felszámolt gazdálkodó szervezet iratait a felszámolótól féltétel nélkül köteles átvenni" és a femerült költségek a felszámolt gazdálkodó szervezet vagyona terhére elszámolhatók (Pallium 6. sz. 14. o.). Egyben a pénzügyminisztériumi államtitkár felkérte a Művelődési Minisztérium közigazgatási államtitkárát, hogy a kérdések megoldására dolgozzanak ki egységes álláspontot a levéltárak számára. Véleményünk szerint központi állásfoglalás, utasítás kiadása, a levéltárak feladatainak központi irányítása felesleges, sőt káros lenne e témakörben, mivel egy ilyen központi „ukáz" nem tudná figyelembe venni az egyes levéltárak egymástól eltérő adottságait és lehetőségeit. Egyértelműen a csődtörvény mielő'bbi megváltoztatására, módosítására lenne szükség. A Levéltári Tanács 1992. november 28-án foglalkozott is a csődtörvény módosításával és elkészítette a módosító tervezetet. (Pallium 9. sz. 3—6. o.) A tervezetből csak az 53. § módosítását emeljük ki, amely egyértelműen a társadalombiztosítási igazgatóságok feladatává tenné a társadalombiztosítási adatszolgáltatás ellátásához szükséges irattári tételek átvételét, valamint a fennmaradó — már kiselejtezett — iratanyagot, megfelelő módon elkészített jegyzékek alapján, átvételre felajánlja a területileg illetékes levéltárnak. A levéltárak mérlegelhetnének, természetesen szigorúan szakmai szempontok alapján, hogy mely iratanyagokat veszik át végleges megőrzésre. A még fennmaradó iratokat pedig a cégbírósági megszün39