Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - Alföldi Vilma: Az Állami Ellenőrzési Minisztérium vizsgálata az Út-, Vasúttervező Vállalatnál, 1955 / 27–37. o.

pontjára, hogy a profilom kívüli munkák végzése akadályozta a tervteljesítést. Vitatják, hogy a kifogásolt munkák, mint például az országos forgalomszámlálás, technológiai szabványok készítése, hídszabályrendelet, valamint a beruházási programok és tanulmányok az UVATERV profilján kívül esnének, mivel . minden közlekedésépítési jellegű munka a közlekedéssel kapcsolatos perspektivikus tervezés, valamint a (hálózatfejlesztési tervek készítése az UVATERV profiljába tartozik. Gábor szerint ezen munkákat, mint például az országos forgalomszámlálás, felsőbb utasításra készítették, s ez nélkülözhetetlen a tárca részére, a közlekedés perspektivikus tervének megalapozásához, ugyanez mondható el a technológiai szabványok és hídszabályrendelet vonatkozásában is. Szőgyéni visszautasítja azt a vádat is, hogy az 1955 első 10 hónapjában 716 000 Ft értékben készítettek beruházási programokat és tanulmányokat mint nem tervezési feladatot. Közli, hogy a már említett 6/1955. OEM sz. ut. 4. §-a tervezési munkák közé sorolja a tanulmánytervet, a beruházási programot és a kiindulási adatok kidolgozását is, s megengedi ezt a 17/1955. OT sz. ut. 5. §-a is. A legfőbb érv azonban az, hogy elégséges adatközlés nélkül a tervezést érdemben nem lehet elkezdeni, sok beruházó szakmailag képtelen a beruházási alapadatok szolgáltatására. Megjegyzi még, hogy „A vállalat nem hibáztatlható azért, hogy felsőbb utasításra, népgazdasági érdekekre hivatkozva szerződés és megfelelő alapadatok nélkül elkezdte pl. a nagykapornaki műszéntelep, a kővágószöllösi út, az oroszlányi bánya vasút és a 'hatvani pályaudvar építését stb." A meg nem valósult tervek miatt rá háruló vádakat az igazgató kissé ironikusan utasítja vissza, finoman célozva arra, hogy ez is komoly népgazdasági eredményként könyvelhető el, ha éppen a tervtanulmány mutat rá arra, hogy egy-egy létesítmény az adott formában, az adott helyen nem valósítható meg gazdaságosan. Az pedig, hogy az elkészült tervek kivitelezésére nem került sor, nem a tervező intézeten, hanem a beruházón kérendők számon. Megjegyzi, hogy a beruházók hitelfedezet híján nem valósították meg a megrendelt tervek egy részét. A legfőbb vádpontra, túltervezésre a kifogásolt debreceni és hatvani állomás tervezésének ismertetésével válaszol az igazgató. Azonos munkarészek csak a nyomvonalas létesítménynél készülnek az engedélyezési terv és a tervfeladat esetén. Ezen esetekben a tervfeladatot az engedélyezési terv kibővítése útján készítik el. így történt ez a kifogásolt debreceni állomásépület esetében is, ahol a műszaki munkarészek a tervfeladathoz, az engedélyezési tervek eredeti pausz példányainak fénymásolásával készültek, az esetleges módosításokat a pauszon vezették át. Űj pausz csak abban az esetben készült, amikor a vakarások több munkát igényelnek, mint a részlet újra való megrajzolása. Debrecen esetében 3 formátumú, nagyságú mintakeresztszelvény pauszát rajzolták meg a tervezők újra a fenti okokból. Hatvan állomás tervezéséről elmondja, hogy a műszaki tervek az elrendelt kiviteli kezdés miatt előbb készültek el, mint a tervezési feladat, s emiatt a részlettervek átfotografálás útján kerülték a tervezési feladatba, ez okozta a túltervezést. Megemlíti, hogy a beruházás jóváhagyása ugyan még nem történt meg, de az állomás épületét 1956. január elsején átadják. Megjegyzi, hogy az is gyakran előfordul, hogy a jóváhagyó hatóság utólag kér, s nem szakmai okok miatt áttervezést. A fentiek alapján úgy véli, bizonyos túltervezés, illetve a határidők időnkénti csúszása elkerülhetetlen. Szőgyéni László a túltervezéssel kapcsolatban megemlíti, hogy a feleslegesnek ítélt túltervezések egy részét gyakran a kiindulási adatok helytelen megadása, a létesítmény kijelölt helyének módosítása magyarázza. Példaként említi a moMcsi farostlemezgyárat — amit eredetileg Kalocsára, majd Győrbe kívántak telepíteni, s végül Mohácson építették fel. 33