Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - Ujváry Gábor: Magyar állami ösztöndíjasok külföldön, 1867–1944 / 14–26. o.

Az Országos ösztöndíjtanács mindvégig megőrizte függetlenségét, többé-kevésbé mentes maradt a politikai befolyástól. Szemléletesen bizonyítja ezt a berlini Collegium Hungaricum elleni támadás és az Ösztöndíjtanács erre való reagálása. A németországi nemzetiszocialista hatalomátvételt követően hazánk berlini nagykövete, a feltétlen németbarátságáról ismert Sztójay Döme részéről külügyi vonalon mind több kritika érte az egyébként német állampolgárságú és a kultusztárcának felelős Collegium-ágazgató, Farkas Gyula személyét, a kollégiumot és — közvetve ugyan, de — az ösztöndíjtanácsot is. Sztójay még 1943-ban is kifogásolta, hogy ,,a propagandákérdések iránt meglehetősen érzéketlen", ,,a teljesen csak elvont tudománynak élő... ún. tudósok" látogassanak Berlinbe. „Midőn a totális háború gondolatának jegyében élünk — írta —, s lehetőleg minden erőt és energiát a háborús célok érdekében kell bevetnünk, nem tartom célszerűnek, hogy olyan emberek nyerjenek külföldre drága pénzen kiküldetést, akik a teljesen elvont... kérdésekkel foglalkoznak. A magyar nemzeti célok érdekében beállított propagandamunkát feltétlenül előnyben kell részesíteni mindennemű elvont tudomány ápolásával szemben."

27 E durva beavatkozási kísérlettel szemben az ösztöndíjtanács elnöke, Bakay Lajos határozottan és erélyesen tiltakozott, felháborodottan utasítva vissza Sztójay — a tudomány szempontjából kissé furcsa — vádjait: „Az ösztöndíjasok kiválasztásában az ... előírt szabályokhoz és a gyakorlatban már jól bevált elveinkhez továbbra is ragaszkodnunk kell... Nem kívánható, hogy a Tanács most már szabályait és elveit félretéve, kizárólag propagandaképzővé alakuljon át, ami nem is feladata." Bakay fölkérte a kultuszminisztert: „hárítson el tőlünk minden olyan kívánságot, amely sajátos céljainkkal ellentétben van és egészen idegen célok szolgálatába akarja állítani Tanácsunkat."

28 A berlini követség és a Collegium Hungaricum mégis kénytelen volt kibékülni, mivel az 1943. november 22-i légitámadás következtében teljesen leégett nagykövetség a magyar kormány határozata alapján a kollégium épületébe költözött .. P Az ösztöndíjakció hatékonysága Külföldön végzett munkájáról minden ösztöndíjas összefoglaló jelentésben volt köteles beszámolni az Országos ösztöndíjtanácsnak. Az 1924/25. tanévtől az 1941/42. tanévig ezen jelentések alapján állították össze és adták ki rendszeresen a külföldi ösztöndíjasok pontos névsorát és kinti tevékenységük rövid öszszefoglalását tartalmazó, a három Collegium Hungaricum és az Országos ösztöndíjtanács szervezetében, illetve az ösztöndíj akció alakulásában bekövetkezett változásokat is ismertető „A külföldi magyar intézetek működése és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjak az ... tanévben" című kiadványt.

30 Ez az egyik legfontosabb forrásunk az ösztöndíjasokra vonatkozóan. A bennük szereplő adatok és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban készített statisztikák és kimutatások azonban gyakran ellentmondanak egymásnak. Ennek a következő okai lehetnek: az ösztöndíjban részesítettek nem minden esetben éltek a kedvező lehetőséggel; néha csak az egy évre fölajánlott ösztöndíjas helyek számát, máskor csak a kiküldött személyeket regisztrálták — egy egész évre szóló ösztöndíjas helyre pedig fél-fél évre ketten is kiutazhattak; másrészt egy fiatal akár két-három évig is kint tartózkodhatott, több egész éves helyet egyedül töltve így be. Néhány jellemző adat azonban így is kiválóan érzékelteti a külföldi ösztöndíj akció hatékonyságát. Nagy Iván — a külföldi Ösztöndíjasok adatait tar20