Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - Ujváry Gábor: Magyar állami ösztöndíjasok külföldön, 1867–1944 / 14–26. o.

talmazó Collegium Hungaricum Szövetség 1936-ban megjelent zsebkönyvébe írott — tanulmánya szerint az 1923/24. tanévtől 1934/35-ig „a magyar állam 1109 ösztöndíjat adott iki, amihez csatlakozik 65 törvényhatósági, 293 külföldi állami és 89 ún. kézi ösztöndíj ... Ez alatt a 11 év alatt összesen tehát 1557 ösztöndíj adományoz tátott, mégpedig a legtöbb: 371 Bécsbe, 296 Németországba, 244 Franciaországba és 216 Olaszországba. A külföldi intézetek felállításának, berendezésének és fenntartásának költségeire, valamint az ösztöndíjakra a háború után igen tekintélyes összegeket fordított a magyar kormány ... összesen 8 175 000 pengőt."

31 Egy ugyancsak 1934/35-ig bezárólag készített, ám Nagy Ivánnal szemben nem az ösztöndíjas helyek, hanem az ösztöndíjasok számát figyelembe vevő kimutatás alapján 1'167-en élvezhették a magyar állam 848, a törvényhatóságok 65, a külföldi államok és alapítványok 254 ösztöndíját. Ebből 313-an Ausztriába, 267-en Németországba, 215-en Franciaországba, 205-en Olaszországba, 115-en az Egyesült Államokba, 74-en Angliába, 28-an Svájcba, 27-en Görögországba, 43-an pedig tizenhárom egyéb országba utaztak.

32 Egy 1942. évi összeírás már több mint 1500 ösztöndíjasról tett említést és mintegy 1000 ösztöndíjas földolgozott adataiból megállapította, hogy közülük 448 bölcsész, 151 orvos, 93 jogász, 66 közgazdász, 56 hittudós, 43 építészmérnök, 32 pedig képzőművész végzettségű volt. 219-en középiskolai tanár- vagy igazgatóként, 101-en tudományos intézeti tisztviselőként, 84-en egyetemi tanársegédként, 69—69-en orvos és gyógyszerész, illetve egyetemi tanárként, 49-en vállalati magántisztviselőként, 42-en főiskolai tanárként, 41-en lelkész- vagy hitoktatóként dolgoztak.

33 Schneider Mártának az Országos ösztöndíjtanács éves jelentései alapján összeállított adatai szerint

u 1923/24-től 1941/42-ig összesen 2558, döntő többségében — kb. 75 százalékában — egy egész tanévre szóló ösztöndíjat adományozott a magyar állam, illetve különböző alapítványok, törvényhatóságok, vagy külföldi kormányok. Az ösztöndíjasok száma az 1930/31. tanévig fokozatosan emelkedett, majd — a gazdasági világválság következtében — radikálisan csökkent. Olyannyira, hogy 1932/33-ban már 70 százalékkal kevesebb ösztöndíjas helyet biztosítottak, mint két évvel azelőtt.

35 1933-tól 1939-ig ismét növékedettstagnált, majd a világháború kitörése miatt újra erősen megcsappant a kiutazók száma. 1940/41-től azonban — paradox módon — ismét javult a helyzet, sőt, új ösztöndíjakat is kiírtak. Ezek azonban jórészt — 1944/45-ben már kizárólag — Németországba szóltak. A jelzett időszakban 619 — az összes helyek egynegyede! — ösztöndíj Németországba (1938-tól, az Anschluss következtében a koráboan Ausztriánál jelölt ösztöndíjakat is ide sorolták), 542 Olaszországba, 535 Ausztriába, 335 Franciaországba, 175 az Egyesült Államokba, 148 Angliába, 61 Görögországba, 52 Svájcba, 86 pedig további államokba szólt.

36 A külföldi ösztöndíjasok listáját böngészve nyugodtan kijelenthetjük: a Horthy-korszak második felének és részben az 1945—1949 közötti időszaknak — nemzetközi mércével mérve is kiváló — tudományos elitje jórészt az ösztöndíjat elnyerték köréből toborzódott. Csak a döntő többségében — a magyar vonatkozású anyagban rendkívül gazdag levéltárak minél teljesebb kiaknázása végett — Bécsbe utazó történészek és levéltárosok, valamint az általában Görögországot fölkereső régészek közül emelek ki néhány, későbbi íhírnevét fiatal külföldi Ösztöndíjasként megalapozó tudósunkat (zárójelben közlöm az ösztöndíjas tanulmányok helyét és tanéveriként megadott időpontját): Alföldi András (Bécs, Berlin 1925/26, Görögország 1934/35), Artner Edgár (Róma 1924/25, 1925/ 26), Asztalos Miklós (Berlin 1929/30), Bakács István János (Bécs 1931/32), Banner János (Görögország 1933/34), Baranyay Béla (Bécs 1923/24, 1924/25, 1925/26, 1926/27), Baráth Tibor (Bécs 1929/30, Párizs 1930/31, 1931/32, 1932/33), Benda 21