Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - Kapronczay Károly: Adatok Közép-Kelet-Európa orvosképzésének átformálásához a 18–19. században / 3–13. o.

képzeláseit kellett érvényesíteni. Az igazgatási formák országos rendezése után itt is kiadták az általános érvényű egészségügyi jogszabálygyűjteményt (1772), megteremtették azt a pénzügyi alapot, amelyből az államhatalom a polgári és katonai betegellátó intézményrendszer továbbfejlesztését szorgalmazta, felállították a hadsereg részére a berlini Katonaorvosi Akadémiát (1781), 1809-ben a berlini egyetemet, 1784-ben orvosi karral egészítették ki az 1662-ben alapított breslaui egyetemet.

7 E két felvilágosult abszolutista monarchiánál bonyolultabb képet mutat Oroszország, amely a 18. század elejétől nagy erőfeszítéseket tett az Európához történő felzárkózás érdekében. I. Péter uralkodása nemcsak a terjeszkedés, az Európához vezető utak katonai erővel történő kiharcolását, vagy a Balti-tengerhez vezető területek elhódítását jelenti, hanem az uralkodó valóban abszolutista intézkedései megteremtették azt az alapot, amelyre a 18. század második felében II. Katalin cárnő által fémjelzett orosz felvilágosult abszolutizmus ilyen jellegű intézkedéseit építhette. I. Péter rendeleti úton kezdte el az Európához hasonló intézményi rendszer kiépítését, így 1706-ban utasította alattvalóit, hogy városonként gyógyszertárat létesítsenek, 1707-ben pedig tíz helyőrségi kórház felépítését rendelte el. Legnagyobb problémája az európai képesítésű orvosok hiánya volt, így 1707ben — külföldről jó fizetésért alkalmazott orvosokkal — a moszkvai katonai kórházat felhatalmazta katonai orvosok és sebészek kiképzésére. Ez nem jelentett valódi orvosképzést, csupán az Európában ismert hároméves sebészképzésnek felelt meg, illetve európai egyetemekre való tanulmányokra készítette fel a jelölteket. Meg kell jegyezni, hogy I. Péter a 18. század elejétől jelentős számban küldött ki — elsősorban német egyetemekre —• diákokat, míg az 1719-ben felállított Orvosi Kancellária feladata lett a hadsereg és az ország igényeinek megfelelő számú külföldi orvos szerződtetése. A pravoszláv egyház merev magatartása miatt is I. Péter az orvosképzés megszervezését, illetve a legszükségesebb hazai „igények" biztosítását valójában a hadseregre bízta. 1718-ban Pétervárott, 1719-ben Kronstadtban alapított olyan katonai kórházakat, amelyeknek elsőrendű feladata a hadsereg számára történő szakemberképzés lett. Az utóbbi helyen a haditengerészetnek képeztek hajóorvosokat, hajósebészeket. Az 1725-ben Pétervárott felállított Orosz Tudományos Akadémia feladata lett a Birodalom tudományos életének, elsősorban az európai formákat követő oktatási rendszerek kiépítése, irányítása, az uralkodónak ilyen irányú előterjesztések kidolgozása.

8 Az elmúlt évek orosz művelődéstörténet-írása és orvostörténeti szakirodalma az Orvosi Kancellária és az Orosz Tudományos Akadémia igen lényeges tevékenységét egyoldalúan mutatta be, elsősorban azon vonatkozást emelte ki, amely az oroszországi európai szervezettségű egyetem felállítására vonatkozott, majd az újabbak alapításában játszott szerepét domborította ki. Tény, hogy 1755-ben az Orosz Tudományos Akadémia előkészítésében nyílt meg Moszkvában a moszkvai egyetem, amelynek életrehívásában elévülhetetlen szerepet játszott M. V. Lomonoszov (1711—1765). A moszkvai egyetem orvosi karral is rendelkezett, amely kar csak 1765-ben nyerte el a doktoravatási jogot, de a 18. században nem ez volt az Orosz Birodalom egyetlen európai szintet ielentő egyeteme. I. Péter cár az ún. északi háborúban (1700—1721) kemény harcok árán elérte az Orosz Birodalom hőn vágyott célját, kijutott a Balti-tengerhez, kaput nyitott Európához, visszaszorította és legyőzte az e térségben terveit keresztező svéd királyságot. Szentpétervár megalapítása, a melegtengeri kikötő kiépítése érdekében az egész Baltikumra kiterjesztette a hatalmát. Ennek első szakaszában elfoglalta Észtországot, majd Lettországot, a század végén pedig 5 ^