Levéltári Szemle, 43. (1993)
Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - KILÁTÓ - Rumschöttel, Hermann: Levéltárépítés ma – tapasztalatok, irányzatok, perspektívák / 66–79. o.
ben állnak egymással, főként a sínek, a futó- és hajtókerekek, a polcépítés, a hajtóműtechnika, a horderő, a födémek módja és teherbíróképessége, a polcméretek, a felületkialakítás, a felületvédelem követelményeivel szembesülnek. A megbízások elosztása előtt kemény viták folynak a „'költségek tekintetében legkedvezőbb" ajánlatról, ami rendszerint nem feltétlenül a „legolcsóbbat" jelenti. Ezen a területen adódó problémák és irányzatok a következőképp foglalhatók össze: — a nyitott oszlopos felépítésű polcok ma már általában kiszorítják a zárt oldalú és hátfalú polcokat. Az állományvédelmi követelményeknek mindamellett a technikai kiegészítők egész sora (állítható oldalelhárítók, átbillenés elleni biztosítás, kúpalakú oszlopkonstrukció) felel meg; — a statikus polcépítmények beszerelésekor még lehetőség nyílik, illetve tervbe vehető a kompaktrendszerre való 'későbbi áttérés. Ez az átttérés persze csak akkor lehetséges, ha az első berendezkedés és a kiegészítő berendezések beszerelése között nem túl sok idő telik el; — a polcok magasságát többnyire az elérhetőség magassága korlátozza a túl magas berendezések egyre ritkábbak; — a meghajtás területén manapság előnyben részesítik a dörzskerekes rendszert az erőátviteli meghajtással szemben; — különös figyelmet szentelnek az őrzendő levéltári anyagot tartó födémek teherbíróképességének, hogy a tűrés határán túlmenő eltéréseket megakadályozzák, és ugyanakkor a gazdaságosság követelményeinek is megfeleljenek; — gyakran elégedetlenség mutatkozik a 'keskeny közlekedő utakkal (a polcegységek közöttivel is), a hosszú polctengelyek nehézkes mozgathatóságával és azzal a ténnyel szemben, hogy a túl kevés rögzített polcelem miatt a mozgatandó polcok száma túl nagy; — a különböző klímazónák közvetlen egymás mellé kapcsolása (pl. a raktárban kialakított anyagelőkészítő terület a hozzá csatlakozó olvasóteremmel) klimatikus ártalmakhoz vezet; — a raktárakban a rakodó lehetőségek (pl. lehajtható fali asztalok) gyakran túl kevésnek és technikailag nem kielégítőnek mondhatók. Az Augsburgi Állami Levéltárban — úgy tűnik — optimális konstrukció található. A raktárakban őrzött levéltári anyag „csomagolása", azaz a levéltári tároló eszközök 48 mindazonáltal előnyösen hatnak a levéltári anyag elöregedési folyamatára, és védik az iratanyagot a fény, a por és más levegőszennyeződések, a nedvesség, a tűz és a mechanikai károsodás ellen. Mindamellett általában éppúgy számításba veszik a levéltári anyag különböző fajtáinak eltérő raktározási igényeit (oklevelek, akták, kötetek, térképek, plakátok, audiovizuális anyag stb.), mint különböző alakzatát. A tárolók alapvetően meghatározzák a polcok méreteit. Az oklevelek esetében túlsúlyban van az összehajtogatott állapotban való tárolás. Emellett szólnak az állományvédelem szempontjai (mikroklíma, a papírtasakok általi nedvességkiegyenlítődés, az oklevél károsodása kisimítás esetén), gazdaságosság (költségek) és biztonságtechnikai megfontolások. Németországban is az okleveleket egyenként összehajtogatott formában függesztve vagy szekrényfiókban fektetve tárolják. Az akták raktári tárolásában a pormentes és ugyanakkor szellőző kazetták vagy dobozok (fektetve vagy állítva) az uralkodók. A tárolók egymásra állításának és a nagy méretű polcok alkalmazásának elkerülése helyesnek bizonyult. A papírból készült nagy méretű levéltári anyag esetében a fekvő, függő, tekercselt és hajtogatott tárolási megoldások váltakoznak. 74