Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - KILÁTÓ - Rumschöttel, Hermann: Levéltárépítés ma – tapasztalatok, irányzatok, perspektívák / 66–79. o.

tünk le arról, hogy a konkrét tervet a helyi klíma és a rendelkezésre álló vagy építészetileg szükséges építőanyagok figyelembevételével ne építés-fizikussal együtt fejlesszék ki. Levegőcserélő berendezések, részleges hűtési technika (pl. a felsőbb raktárszinteken), csekély 'költségű klímaberendezések extrém külső hőmérséklet vagy páratartalom esetére, továbbá klímafolyosók a raktáron belül és kívül, mind értelmes és hasznos 'kiegészítések lehetnék. Ezek a kiegészítések különösen akkor szükségesek, ha a klímakiegyenlítés mellett a szigetelés által elérhető energiatakarékosságra is törekszünk. Általában bevált a hőmérsékleti és hidrológiai értékek ellenőrzése a raktárakban elhelyezett mérőállomásokon és az épületen kívül (külső érzékelőkön), valamint az adatok továbbítása egy központi jelző és kiíró készülékre. A szellőztetés és a fűtés vezérlése eklcor vagy automatikusan vagy a személyzet által kézi úton történik. München Város Levéltára a kézileg nem szabályozható fűtőtestékről szerzett rossz tapasztalatai alapján a teljesen automatizált vezérlést egyre inkább kritikusan ítéli meg. Az Augsburgi Állami Levéltárban az ott alkalmazott kézi klímaszabályozást ez idáig pozitívnak tekintik. A „kölni klímakoncepció" mindenütt bevált, ahol következetesen valósították meg. Ezért a jövőben is a levéltárépítésekben meghatározó marad — és nem csak Németországban. Az a vita, ami Ausztriában a klagenfurti Karintiai Tartományi Levéltár tervezése kapcsán arról a kérdésről folyt, vajon olyan földalatti építészeti megoldások is (egy vagy legfeljebb két szinten túl) elképzelhetők-e, amelyek a mesterséges klimatizálást elkerülhetővé teszik, még csak a kezdetén tart.'*

5 Olyan tervezési javaslatokkal szemben, amelyek talán megvalósíthatóak lennének, de nagyon sok Bizonytalansági tényezőt rejtenek magukban, a levéltárosnak a maga iratőrzési felelősségéből fakadóan kritikusan kell ellenállnia. Ott, ahol az elmúlt években a földfeletti szinteken mesterséges klímatechnikát építettek be, ez vagy a meglévő épület állagából következően történt (Coburgi Állami Levéltár), vagy olyan építészeti megoldások miatt, amelyek a „természetes" klimatizálás feltételeinek megteremtését nem tették lehetővé (Hesseni Állami Főlevéltár Wiesbadenben, saját blokk erőművel). A „természetes" klimatizálás problémái kapcsán a következőket kell megemlíteni : — egyes esetekben a raktárszárny építészeti vagy városépítészeti szempontból csak korlátozott mértékben elfogadható külső megjelenési formája; — az erős falak hosszú kiszáradási ideje, ami miatt a költözködésre közvetlenül az épület elkészülte után nem kerülhet sor; —- az automatikus klímaellenőrzés- és vezérlés magas költségei a nagy raktárterű levéltárákban; — a raktár klímazónája védelmének nehézségei az ajtónyitásokból eredő behatások vagy a világítás hőfejlesztő hatásai ellen. A raktárajtók problémájára a Schleswigi Tartományi Levéltár új épülete meggyőző megoldást kínál: a belépés kódkártyával lehetséges, amelynek ellenőrzője a klímazsilip ajtaját és ehhez kapcsolódóan magát a raktárajtót egyidejűleg automatikusan azonnal nyitja. b) Raktárkapacitás, polctechnika, levéltári tároló eszközök A nyitott állványzatot a szellőzés szempontjából kedvezőbben ítélik meg,

46 — mégis tovább tart az az irányzat, hogy a raktártér hatékony kihasználása érdekében mozgatható kompaktus állványokat alkalmazzanak.

47 A levéltárosok minőségi igényei mindamellett igen magasak. A gyártók, akik kemény verseny73