Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - Cseh Zita: A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága és a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom tevékenysége az 1956-os forradalomban / 14–25. o.

tót aktuális politikai kérdésekről. Október 30-án Nagy Tamás közgazdász vezetésével küldöttség járt a bizottság képviseletében a parlamentben. Az eseményről a Magyar Szabadság — volt pártellenzéki újságírók: Gimes Miklós, Lőcsei Pál, Kende Péter, Fekete Sándor, Molnár Miklós szerkesztésében megjelenő új, független, demokratikus napilap — első száma adott tudósítást. A küldöttséget Nagy Imre miniszterelnök, Münnioh Ferenc belügyminiszter és Vas Zoltán közellátási kormánybiztos fogadta. A bizottság képviselői időszerű kérdésekről kértek tájékoztatást: a szovjet csapatok budapesti kivonásáról, a kormány álláspontjáról a forradalmi bizottságokkal kapcsolatban, az ÁVH leszerelésének és a nemzetőrség felfegyverzésének problémájáról. Mindhárom kérdésre — az újságcikk szerint — megnyugtató választ kaptak. A bizottság fennállásának második szakaszában — november első napjaiban — Tánczos Gábor tett két alkalommal kísérletet arra, hogy a szervezet képviseletében Losonczy Gézával beszéljen; „Losonczival egyik ízben sem sikerült beszélnem, a második alkalommal viszont hosszabb megbeszélést folytattam Vásárhelyi Miklóssal, az akkori helyzetről. Konkrét megállapodással nem végződött ez a megbeszélés csak annyiban, hogy megállapítottuk annak szükségességét, hogy a bizottság és a kormány között megfelelő kapcsolat legyen és ennek értelmében a legközelebbi időben egy alaposabb megbeszélést kell létrehozni, melyen majd résztvesz Ádám György és lehetőség szerint Losonczi Géza is. Erre a megbeszélésre azonban már nem került sor."

16 A bizottság működése során több külföldi személlyel is kapcsolatba került. Egy esetben lengyel újságírókként bemutatkozó — valójában a Lengyel Kommunista Párt vezetőinek megbízásából Magyarországon tartózkodó — személyek kértek tájékoztatást a politikai helyzetről. Egy másik alkalommal Markos György tárgyalt Löwenstein herceggel, aki magát nyugatnémet újságírónak adta ki. A beszélgetés nyugati segélyek magyarországi elosztásáról folyt. Az előbb említetteken kívül jugoszláv és amerikai újságírók 'bizottságnál tett látogatásairól is szó esik. Az egypártrendszer megszüntetésének bejelentése (október 30.) után a pártok újjászerveződésével megkezdődött az igazi politikai kibontakozás. Így a politikai élet megkapta egészséges működési kereteit, kevésbé volt igény rétegszervezeték közreműködésére. Az új helyzetben felerősödtek a bizottság munkájával elégedetlenkedő hangok; esetenként olyannyira, hogy felvetődött működtetésének teljes megszüntetése is. Kardos László súlyos érvként hozta föl, „hogy azért, amiért a Bizottságot létrehoztuk, a nemzetőrségért, csődöt mondott, mivel az értelmiségiek nem jelentkeznek nemzetőrnek."

17 (Megjegyzendő, hogy Herpai Sándor közben „átpártolt" a bölcsészkari diákokhoz, mivel ők az értelmiségieknél sokkal aktívabbaknak bizonyultak a nemzetőrségben.) Kardos másik felvetése az volt, hogy „mivel sokan közigazgatási és termelési kérdésekkel jönnek és mi erre úgysem tudunk választ adni, ezt egy más szervnek, a Fővárosi Forradalmi Bizottságnak kellene csinálni, és az értelmiségiek képviseltessék magukat benne."

18 A bizottság működtetését — többek között mert az kizárólag volt párttagok befolyása alatt állt — a többség továbbra is fontos feladatnak tartotta. Abban viszont igazat adtak Kardosnak, hogy termelési és közigazgatási problémákkal nem nekik kell foglalkozniuk. Ezek intézésére a pártok, a nemzetőrség, a budapesti szervezetek és intézmények, a munkástanácsok és a főváros 'képviselőiből létre kell hozni a Budapesti Forradalmi Bizottságot. Ennek előkészítését és lebonyolítását Kádár Iván és Erdős Tamás vállalta. November l-jén az ELTE Jogi Karán összehívtak egy ezzel kapcsolatos tanácskozást, amely azonban az 18