Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - Cseh Zita: A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága és a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom tevékenysége az 1956-os forradalomban / 14–25. o.

előkészítés fogyatékosságai és a körülmények zaklatottsága miatt nem járt eredménnyel. A bizottság válságba kerülésének jeleként értelmezhető az is, hogy prominens képviselői pártalapítási tervekkel foglalkoztak. A szóba került pártok jellegét tükrözik a felvetett elnevezések: Magyar Kommunista Párt, Nemzeti Forradalmi Párt. Konkrét eredménnyel a pártszervezéssel kapcsolatos beszélgetések sem végződtek. Október 31-én a Kilián-laktanyában — a Forradalmi Karhatalmi Bizottság gyűlésén — a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságát Kardos László és Zmiányi Tibor képviselte. Említésre méltó szerepük az összejövetelen nem volt. November 1-je után a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága egyre inkább légüres térben mozgott. Az események alakítására valójában már semmilyen befolyással nem volt. Sorsát azonban egy külső esemény, a szovjet katonai beavatkozás pecsételte meg. A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága gyakorlatilag november 3-a estig működött. Nevével azonban különböző röplapokon még a későbbiekben is találkozunk. így például a november 12-i írók kiáltványának aláírói között is szerepel az Értelmiség Forradalmi Bizottsága (sic!), és fellelhető egy november 21-ei keltezésű, „A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának álláspontja a jelenlegi helyzetről"

19 című röplap is. Ezek azonban már nem testületi, hanem egyéni vagy szűk csoportakciók eredményei lehettek csupán. A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának szélesebb alapon történő újjászervezését Markos György hajtja végre az elkövetkező hetekben. November 4-e után November 4-e döntő fordulatot hozott az események menetében: hajnalban közölte a szolnoki rádió, hogy megalakult a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány, amely a Szovjetunió fegyveres erőinek segítségével megkezdte harcát az „ellenforradalom" felszámolására. Az alig egy napja hivatalban lévő koalíciós Nagy Imre-kormány kénytelen volt pozícióját feladni, s a miniszterelnök néhány közeli munkatársával a jugoszláv követségen keresett menedéket. Köztük volt Tánczos Gábor, a Petőfi Kör titkára, a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának korábban aktív tagja is. November 7-én — a fegyveres ellenállás csökkentével — a Kádár-kormányt a szovjet hadsereg a fővárosba költöztette. Még aznap megkezdődött a forradalom vívmányainak felszámolása: a forradalmi bizottságokat megfosztották intézkedési joguktól; a kormány rendeletileg állította vissza az o'któber 23-a előtti államigazgatási szervek jogállását; betiltotta a katonai forradalmi tanácsok működését stb. A retorziók kezdeteként több száz, a forradalomban aktívan résztvevő magyar állampolgárt az országgal határos szovjet területre vittek, ahol több hétig fogságban tartották őket. Ezzel egy időben szovjet állambiztonsági szervek őrizetbe vettek több fővárosi értelmiségit. Többek között Nagy Tamást, akit 2—3 napos letartóztatása során magasrangú KGB-s tisztek a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága tevékenysége felől faggattak. Megjegyzendő, hogy az őrzést végzők gondosan ügyeltek arra, hogy a letartóztatottak ne tudjanak egymásról. Az elmúlt napok politikailag aktív szereplői az új helyzethez alkalmazkodva tevékenységüket magánlakások baráti összejövetelein, munkahelyek bizalmas köreiben folytatták. A beszélgetések fő témáját természetesen a hiva19