Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - Cseh Zita: A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága és a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom tevékenysége az 1956-os forradalomban / 14–25. o.

vonását Budapestről. A bizottság arra kért minden hős felkelőt, hogy jelentkezzen a nemzetőrségbe, így biztosítva az ország számára az áhított békét és nyugalmat. „Mindennemű — sztálinista vagy ellenforradalmi — restaurációs kísérletet visszautasítunk és visszaverünk"

13 — figyelmeztettek ugyanakkor a kiáltvány megfogalmazói. A felhívás második része, az elmúlt napok deklarációihoz hasonlóan, pontokba foglalt programjavaslatot — már nem követeléseket! — fogalmazott meg a kormány részére. Az első két pont Magyarország és a Szovjetunió politikai, gazdasági viszonyának rendezését kérte az egyenjogúság alapján. A harmadik pont — a MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége) október 22-ei követelése óta először — általános, titkos választások kiírását javasolta a kormánynak. A következőkben a felhívás határozottan elutasította a tulajdonviszonyok alapvető megváltoztatását: „Gyárat, földet tőkéseknek, földbirtokosoknak vissza nem adunk."

14 Ugyanakkor a kormánynak biztosítania kell a magánkisipar, a magánkereskedelem működését és a mezőgazdasági termelés szabadságát. Az üzemek igazgatását a szabadon választott munkástanácsokra kell bízni, és létre kell hozni a valódi érdekvédelmi szervezeteket. A felhívás utolsó előtti pontja a teljes szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadság biztosítását kérte. Befejezésül felvetették: október 23-át nyilvánítsa a kormány nemzeti ünneppé. Az összejövetel résztvevői hosszas vita után úgy döntöttek, hogy a felhívást a képviseltetett testületek nevében a bizottság egyes tagjai írják alá. Így az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság nevében Pozsár István, Molnár József, Varga János; a Magyar Írók Szövetsége nevében Erdei Sándor főtitkár; a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében Haraszti Sándor, Vásárhelyi Miklós, Boldizsár Iván, Fekete Sándor; a Magyar Képzőművészek Szövetsége nevében Bencze László, Somogyi József; a Magyar Zeneművészek Szövetsége nevében Szervánszky Endre, Járdányi Pál; az egyetemek tanárai részéről Nagy Tamás, Major Máté, Kádár Iván, Markos György; a Népi Kollégiumok részéről Kardos László, Tőkés Ottó; a Petőfi Kör nevében Tánczos Gábor, Nagy Balázs; a METESZ nevében Libik György írta alá. A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága igazán aktívan csak november elsejéig, tehát pár napig tevékenykedett. Ezekben a napokban több foglalkozáság, társadalmi csoport — és nem csak értelmiségi! — küldöttsége a legkülönbözőbb kérésekkel, problémákkal kereste fel a bizottságot. Egy alkalommal Dudás József — az első kormányellenes politikai és fegyveres csoportosulás, a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány vezetője — és több kísérője jelent meg a bizottság helyiségében, hogy tárgyaljanak a kormány jelenlevő képviselőivel: Losonczy Gézával és Donáth Ferenccel. „A megbeszélés eléggé feszült légkörben zajlott le. Olyan kérdések hangzottak el Dudás felé, hogy miért tart a rendelkezése alatt fegyveres erőt, elismeri-e a kormányt stb. Dudás a kormány elismerésére vonatkozóan kitérő választ adott. Közölte, hogy készül Nagy Imréhez menni a hős szabadságharcosok konferenciáját előkészíteni, valamint tervbe vette szabad választások lebonyolítását ENSZ felügyelet mellett."

15 A másik jelentősnek mondható találkozó Mindszenty József hercegprímással jött létre. A Köztársaság téri vérengzés után egy ott tartózkodó katolikus pap javaslatára a bizottság vezetősége küldöttséget menesztett Mindszentyhez. A küldöttséget Ádám György vezette. A cél egyrészt az volt, hogy tájékozódjanak az egyházfő szándékairól, másrészt, hogy fellépésre késztessék a „keresztény" jelszavakkal elkövetett vagy készülődő atrocitások ellen. A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága és a Nagy Imre-kormány között e rövid idő alatt nem alakult ki jelentősnek mondható kapcsolat. A bizottság kérésére két alkalommal Losonczy Géza államminiszter tartott tájékozta17