Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - Gombos János: A Koháry-Coburg család besztercebányai családi levéltára / 35–41. o.

A Koháry-család levelezése a XIX. század első felében a címzettek szerint lett fascikulusokba sorolva. A rendezési elv ismeretlen szerzője nem respektálta a levelek tartalmi oldalát, így a gazdasági, a magán-, és a közigazgatási jellegű levelek összekeveredtek. Á Koháryak nagyjából szétválogatott XVII—

XVIII. századi levelezését Neuenschwander kezdte el rendezni. Az említett fascikulusokon belül a leveleket időrendbe szedte, számkatalógust és minden levélhez rövid tartalmi kivonatot készített. A levelezés rendezésében Neuenschwander munkáját Csákós János folytatta a XX. század 30-as éveiben. Folytatta a levelezés feldolgozását számkatalógus formájában 2000-től 8633-ig. A rendezett levelezés e részét a családi fondban római IV. számmal jelölték. Csákós János 1936—1937 között a levelezés újabb részét dolgozta fel számkatalógus formában 1-től 19758-ig. A levelezés ezen része került a római V. számmal jelölt csoportba. A Koháry-család családi fondjából az 1945 utáni rendezés során kiemelték Hont megye XVIII., XIX. századi testületi anyagait, a Helytartótanács leiratait Koháry István és Miklós részére. A Koháry-Coburg-család levéltára családi fondjának eredetileg feldolgozott részét I—

V. római számmal ellátott iratcsoportokba sorolták. Ezek gyűjtemény jellegű irategyüttesek, mivel az egykorú levéltárosok a rendezés során nem tartották meg az osztályozásnak sem a kronológiai, sem a tárgyi rendszerét. Ezen oknál fogva a fent nevezett iratok között sok olyan található, amely a proveniencia elve alapján az egyes uradalmak, illetve a központi igazgatás fondjába való. S bár a II—

III. csoportban jobbára olyan iratok találhatók, amelyek a központi igazgatás, illetve az uradalmak fondjába illenének, mégis a családi fondban kaptak helyet, azzal az indokkal, hogy ily módon megőrződik az eredetileg rendezett iratok egysége és legalább minden családi jellegű irat a Koháry-Coburgok családi fondjában alkot egy egységet. A Koháry-Coburg-család családi fondjának eredetileg rendezett részéről érdemes részletesebben is szólni. Az I. rész (Pars I.) okleveleket, leveleket és különféle iratokat tartalmaz 24 csomó terjedelemben, és az 1324-től 1909-ig terjedő időszakot fogja át. Á fent nevezett oklevelekhez és iratokhoz 1907-ben készült segédlet 2 kötet terjedelemben. Az oklevelek (192 darab) zömében a Kohárycsaládot érintik. Az 1526 utáni oklevelek királyi adománylevelek, amelyékkel a Koháryak uradalmak, birtokok tulajdonosaivá, kezelőivé és a politikai pályán új meg új címek, funkciók viselőivé váltak. A levelek zöme ebben a részben (4 csomó) Koháry I. és II. Istvánhoz íródott és közigazgatási témájú. Figyelemre méltóak a török, a Bocskay István és Thököly Imre csapatai elleni harcról szóló levelek. Ezekben a levelekben többek között a készülő hadmozdulatokról, a hadsereg ellátásáról szólnak. A levelek kis része a családtagok egymás közti levelezése, illetve a birtokokon folyó gazdálkodásról szól. A különféle iratok között a társadalomtörténet fontos dokumentumai a szitnyai uradalom urbáriumai 1602, 1625 és 1757-ből. A II. rész (Pars II.) egyike azon állagoknak, amelyekben gazdag és érdekes anyag található a jobbágyok XVII—

XVIII. századi mindennapjairól, többek között vándorlásukról is. Ebben az állagban az 1525—1842. közötti évekből találhatók iratok 94 csomónyi terjedelemben. A XIX. század második felében készült hozzájuk 9 kötetnyi betűrendes név-, és helynévmutató (A-tól Z-ig), valamint szintén akkoriban 10 kötetnyi számmutató (1—9977-ig terjedően). Az állag tartalmazza a legfontosabb adatokat a Koháry-Coburg-család birtokait illető birtokjogi és gazdasági viszonyokról. Említésre méltó a családi birtokokon folyó gazdálkodásról szóló anyag. Ezek az urbáriumok és urbariális összeírások. Igen értékesek a jobbágyok szökését rögzítő összeírások, amelyekből a szökések ideje, iránya, kiváltó okai mellett azok egyéb körülményeire is fény derül. A szökevény jobbágyok zömében déli irányba indultak el, többségük a Rákóczi38