Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - Gombos János: A Koháry-Coburg család besztercebányai családi levéltára / 35–41. o.

szabadságharcot követően, de egyesek már a XVIL század utolsó éveiben felkerekedtek. A szökések okai többfélék voltak. A szökevények egy jelentős része otthoni munkalehetőség híján szolgálni ment el hazulról. Olykor a szökést kiváltó ok konkrét törfénelmi eseményhez kapcsolható (török, kuruc, labanc vagy felszabadító szövetséges csapatok portyája, várostrom stb.), A szökevények öszszeírása tudósít az eltávozottak további sorsáról is: az apjukkal vagy idősebb testvéreikkel felkerekedett fiatal zsellér-, illetve jobbágyfiúk új helyükön hamar megnősültek, családot alapítottak. Nem ment azonban ilyen gyorsan a társadalmi beilleszkedés. A röghöz kötöttség állapota elől menekülő, a szabadabb, jobb élet lehetőségeit kereső szökevény pásztorként, vagy béresként a széles körben elterjedt rideg, illetve félrideg állattartás biztosította létforma előnyeit igyekezett felhasználni, hogy néhány év múltán továbbálljon, és eredeti otthonától jelentősen eltávolodva már szerződéses jobbágyként telepedjen le az Alföld még rejtett déli „zugában". A tiszttartók levelei révén egyrészt bepillanthatunk az egyes uradalmak világába, az irányítás, a gazdálkodás mindennapjaiba, másrészt az uradalmakból kiinduló szökések kevésbé ismert, érdekes részleteibe. így például a tiszttartónak a Hont megyei Báthon, 1741. június 23-án kelt levele, amelyet Koháry Andrásnak írt, beszámol a Hont megyei birtokok népesedési viszonyairól, illetve a szökevények visszaszerzésének nehézségeiről: „...Istennek hála Excellenciádnak itt való Dominiumi, ki vévén Rima Szécset, és Doboczát, emberekkel rakva vadnak, úgy hogy néhol aligh térhetnek el, [...] a' Repetitorius Processushoz [a visszaszerzési perhez] kell fogni, mivel némellyek már régen oda laknak, az kik ha 32. Esztendőt egy uraság alatt eltöltőnek, azután repetalni [visszaszerezni] nem lehet, .. ."

3 A III. rész (Pars IIII.) a legtöbbet tartalmazza az egyes birtokok gazdasági viszonyaira, a jobbágyok helyzetére vonatkozó iratokból, amelyekhez szintén betűrendes név-, és helynévmutató tartozik a XIX. század második feléből (4 kötetben, A-tól Z-ig külön lapokon). A fenti iratok az 1558—1840 közötti időszakot ölelik fel. Az egyes birtokokon tartott úriszéki tárgyalások jegyzőkönyvei a birtokok jobbágyainak helyzetéről, panaszairól, kéréseiről tudósítanak. E jegyzőkönyvek, az azokban foglalt vizsgálati anyagok fontos forrásbázisai a Dél-Alföldre irányuló jobbágyvándorlásnak. A csatolt szököttjobbágy-összeírások több száz szökési esetet regisztráltak a XVIL század 80-as, 90-es éveitől a XVIII. század 30-as, 40-es éveiig. A szökevények között található az a 16 családfő) akik közvetlenül Békés megyébe (Békéscsabára, Szarvasra és Gyulára) távoztak az 1696. és 1723. közötti időszakban. Feltehető, hogy a szökevényeknek csak egy részét tudták összeírni — akiket név alapján felleltek —, egy jó részük azonban nevet változtatott, ahogy az kiderül Baitay István jószágkormányzó 1720. május 13-án kelt, Koháry Istvánhoz írott leveléből :

4 „Érdemem felett való Jó Kegyelmes Uram! Az közel el múlt napokban [...] lerándultam volt Szegedre [,..] előttem forogván Maglódról le szökött Excellentiad Jobbaginak dolga, kik tudnia illik, amint informáltatom az Tiszántúl Csaba [Békéscsaba] névő Fiscalis Helységbe mentenek volna le; minthogy megírt Cameralis Dan Uram Inspectioja alatt vagyon, [,. .J Bánhidi Uramnál az leszökött jobbágyok nevei nevezet szerént fel vadnak írva, ha egy hiteles embert az Fölső jószágokból [...] titkon Csabára expediálhatnék [hozathatnék] és ottan az leszökött jobbágyokra reá ismerhetne, [...] másként az régi nevek szerént reájok nem akadhatunk, mivelhogy más neveket adtának magok magoknak, .. ."

5 Ezek után különösen fontos a kutató, illetve az utókor számára az a töredékesen fennmaradt utasítás, amely a szökevény jobbágyok utáni tudakozódás szempontjait sorolja fel: „.. .ki melyik Földes Ur vagy Aszszony keze alatt lakik, neveket meg kel tudni [...] kik keze alat laknak [...] 39