Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - Gombos János: A Koháry-Coburg család besztercebányai családi levéltára / 35–41. o.

pontjába. Szent-Antal lett a Koháry-birtokok központja. Itt őrizték a családot, valamint a központi birtokigazgatást illető iratokat. Egy, a XVIII. század második feléből származó közlés szerint' a családi levéltár a szentantali kastély egyik emeleti szobájában, míg a jószágkormányzó iratai a földszint két helyiségében kaptak ihelyet. A Coburgok, akik a Koháry-család fiú ágának kihaltával vérségi alapon a Koháry-birtokok örökösei lettek, Bécsbe tették székhelyüket, így családi irataikból kevés található ebben az irathagyatékban. A Szent-Antalban elhelyezett levéltár létét a XVIII. század első felétől követhetjük nyomon. Ekkor tájékoztatta levélben Foglár Imre Koháry Andrást arról, hogy rendezi az okleveleket és segédlettel látja el őket. Foglár Imre tekinthető a Koháry-család első levéltárosai egyikének. Ö kezdte meg, de befejezni nem tudta a családi levéltár okleveleihez a segédletkészítést. Munkájának folytatója volt a XVIII. század 60-as éveiben utódja, Ivichioh Ferenc, aki korábban a Koháryak ügyvédje volt. Szétválogatta a birtokjogi és részben a gazdasági iratokat tárgyi szempontból, figyelembe véve azok viszonyát az egyes uradalmakhoz. Így születtek az egyes uradalmakra vonatkozó irategyüttesek. Az iratanyagot fascikulusokba rendezte, amelyeket nagybetűvel jelölt ábécé sorrendben. A rendezés során a fascikulusokon belül nem követte az időrendet. Ivichich ezt a munkát nem tudta befejezni, ami szembeötlő különösen a segédlet, a fogalmazványban maradt elenchus esetében. Utódja, Vas József a XVIII. század végén az iratanyag feldolgozásánál az ő módszerét folytatta. Az ekkor keletkezett utasítás hangsúlyozza, hogy az iratokat osztályozni kell, a testamentumokat, az utasításokat és hasonló jellegű iratokat fascikulusokban kell csoportosítani és helynévmutatóval ellátni. Az utasítás értelmében az anyagot úgy kellett rendezni, hogy a kívánt iratok szükség esetén fellelhetők legyenek. A későbbiek során a levéltárosi teendőket a gazdaságot irányító tisztviselők egyike látta el, aminek az lett a következménye, hogy a még rendezetlen iratok rendezése akadozva folyt, vagy stagnált. A helyzet a XIX. század 30-as éveiben változott meg, amikor bizonyos Gyulay nevezetű, immár külön státusú levéltáros folytatta az elődök iratrendező munkáját. 1840-től utódja Blázy Mihály lett, aki befejezte a birtokjogi és részben a gazdasági jellegű iratok rendezését. Még Gyulay volt, aki megszüntette az iratoknak uradalmankénti csoportosítását, a fascikulusokat és az iratokat két csoportba sorolta. Az első csoportot, zömében birtokjogi és részben birtokkormányzási iratokat a családi fondban római II. szám alatti részben (Pars II.) találjuk. A második csoportot, amelyet az előbbi fondban a római III. számú csoportba soroltak (Pars III.)., zömében gazdasági iratok alkotják. Ehhez a két iratcsoporthoz név-, és helynévmutató készült. A XIX. század második felében a levéltárosok ténykedése elsősorban az iratok kölcsönzésében, besorolásában, illetve levéltárba helyezésében merült ki. Ezt támasztja alá az a tény, hogy ebből az időből nem maradt fenn segédlet, illetve a szentantali kastélyban található még rendezetlen iratanyag rendezésére utaló adat. A XX. század elejétől Eugen Neuenschwander töltötte be a levéltárosi funkciót, aki 1894-től Szent-Antalban volt tiszttartó. 1907-ben elkészítette a családi fond okleveles és egyéb jellegű iratainak jegyzékét. Ebbe a csoportba, amelyet a családi fondban római I. szám alatti részben (Pars I.) találhatunk, sorolta az összes fontos oklevelet, a levelezés egy kisebb részét és más jellegű iratokat. Ide sorolta azon birtokjogi jellegű iratokat is, amelyeket kiemelt a XIX. század első felében rendezett II. csoportból (Pars II.). Anélkül, hogy az iratokat fajtájuk, tartalmuk, illetve az időrendiség alapján osztályozta, rendezte volna, 1—2000-ig sorszámos nyilvántartást készített hozzájuk. 37