Levéltári Szemle, 43. (1993)
Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - Gerhardt Éva: Adalékok a magyar hadifogoly kérdés alakulásáról a II. világháború után: a Debreceni Hadifogoly Átvevő Bizottság / 18–34. o.
egészségi állapota jelentette, ugyanis főleg ebben az évben igen sok beteg és rokkant tért haza, akiket el kellett helyezni kórházakban és gyógyszanatóriumokban. Éppen ezért a Népjóléti Minisztérium utasítása alapján egészségügyi vonalon a hazatérő hadifoglyokat, menekülteket és deportáltakat az átvevő állomásokon, szűrőtáborokban és a pályaudvari kirendeltségeken elsődlegesen fertőtlenítésben, majd egészségügyi szűrésben kellett részesíteni. A legfontosabb feladat elsősorban a fertőző betegek kiszűrése és a járványok megelőzése, valamint a lakóhelyükre visszatérő hadifoglyok szakszerű orvosi ellátásra való beutalása volt. így a népjóléti miniszter 145481/1946. sz. leiratában rendelkezett arról, hogy a hazatérő hadifoglyok orvosi kezelésének és gyógyszerellátásának biztosítása érdekében a hazatéréstől számított 6 hónapon át minden volt hadifogoly és hazatérő ingyenesen jogosult orvosi gyógykezelésre és ellátásra. 1946 október végéig 259 322 fő érkezett haza keletről. Tehát a Népjóléti Minisztérium az alája tartozó hadifogoly-gondozó szolgálat pályaudvari kirendeltségein és a hadifogoly-átvevő táborain keresztül a hadifoglyoknak hatékony segítséget kellett hogy nyújtson a gyors hazatérésük érdekében, ezért az orvosi vizsgálat mellett el kellett látni Őket meleg étellel, nagy részüket éjszakai szállással, ruhával, igazoló okmányokkal, pénzbeli gyorssegéllyel — mely kezdetben 5 forint volt, majd a későbbiek folyamán sikerült ezt felemelni 20 forintra —, valamint ingyenes vasúti jeggyel, amelyet a hazahozatali kormánybiztos bocsátott a minisztérium rendelkezésére. 8 Az 1946-os satisztikák alapján a Pénzügyminisztérium átlagban 45 forintot tudott biztosítani a hadifoglyok ellátására fejenként, társadalmi gyűjtésből és nemzetközi segélyekből sikerült ezt jelentősen kiegészíteni, így például átlagosan napi 2000—3000 kalóriát tudtak biztosítani étkeztetésnél, s ezen belül 45 dkg kenyeret tudtak adni a hadifoglyoknak fejenként. 1946-ban az ország igen jelentős mennyiségű külföldi segélyt kapott körülbelül 22,2 millió dollár értékben a különböző nemzetközi segélyszervezetektől, mely elsősorban gyógyszer, kötszer, élelmiszer, takarók, ruha és pénzadomány volt, ezek egy jelentős részét szintén a hadifogoly-szolgálat útján osztották szét a hazatérő rászorulók között. A segélyszervezetek közül a legnagyobb támogatást a Nemzetközi Vöröskereszt, a Svéd Vöröskereszt, a Dán Vöröskereszt, az Amerikai Magyar Segélyakció és a Joint adta, az utóbbi jelentős pénzbeli átutalásokkal segítette többek között a kórházak és hadifogolytáborok felújításának, helyreállításának költségeit is, így például 1946-ban a Pavilon laktanya felújításához is Hozzájárult. Ezek a támogatások és segélyadományok 1947—1948-ban is folytatódtak, s nagyban hozzájárultak a hadifoglyok ellátásának és gondozási költségeinek fedezéséhez. A Szovjetunióból hazaérkező, Záhonynál átadott magyar hadifoglyok gondozásáról, orvosi ellátásáról, étkeztetéséről, nyilvántartásbavételéről és leszereléséről Debrecenben a Népjóléti Minisztérium Debreceni Hadigondozói Kirendeltsége, a Magyar Vöröskereszt Hadifogoly Szolgálata és a Honvédelmi Minisztérium 4. honvéd kerületi parancsnoksága gondoskodott, melynek vezetője 1946 közepétől Szász Ferenc vezérőrnagy volt. * * * 1947. február 10-én Magyarország aláírta a békeszerződést. Ezzel új fejezet kezdődött a hadifogoly ügy történetében, mivel a békeszerződés 21. cikkelye értelmében a hadifoglyok hazaszállítását a hadifoglyokat visszatartó ha24