Levéltári Szemle, 43. (1993)
Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - Gerhardt Éva: Adalékok a magyar hadifogoly kérdés alakulásáról a II. világháború után: a Debreceni Hadifogoly Átvevő Bizottság / 18–34. o.
talmak és Magyarország között erre vonatkozólag kötött megállapodások alapján kellett rendezni. Sztálin _és Rákosi 1947. májusi levélváltása után itthon 1947. május 17-én megalakult a hadifoglyok hazatérését előkészítő bizottság, melynek elnöke dr. Újhelyi Szilárd miniszteri osztályfőnök lett. Működését 6 albizottság útján koordinálta, — ezek a következők voltak: 1. Pénzügyi albizottság, 2. Közlekedésügyi albizottság, 3. Egészségügyi albizottság, 4. Munkaügyi albizottság, 5. Élelmezési albizottság, 6. Államrendészeti albizottság. Alapfeladatuk, hogy megszervezzék a £ét nagy gyűjtőtáborból, Foksánból és Máramarosszigetről a magyar hadifoglyok minél gyorsabb hazahozatalát a szovjet és a román területeken keresztül. 9 A Honvédelmi Minisztérium részéről Sólyom László vezérőrnagy és Literáty Ervin ezredes vett részt a bizottság 'munkájában, s élénken nehezményezték, hogy az albizottságok közül csak az egészségügyi albizottság munkájába kívánták bevonni őket. Arra való hivatkozással tiltakoznak, hogy „a 9010/1946. ME. sz. rendelet a hadifoglyok fogadásával és szociális gondozásával bízta meg a népjóléti minisztert. Nem tartalmaz azonban rendelkezést arra vonatkozólag, hogy a hadifoglyok szervezett hazaszállításának és átvételének ügye a népjóléti miniszter főhatósága alá tartozik". Így a bizottsági és külügyi munkában aktív tevékenységet fejtett ki a honvédség a továbbiak folyamán is. Ekkor szinte párhuzamosan folytak tárgyalások itthon a koordinációs munkálatok a hadifoglyok fogadása érdekében, a Szovjetunióban az egyezmény aláírása érdekében és Romániában a szállítás technikai megszervezéséért. Szekfű Gyula moszkvai nagykövetünk Golubov vezérőrnaggyal folytatott előzetes tárgyalásai nyomán körvonalazódott a Szovjetunió feltételrendszere. így tehát „a szovjet fél részéről az egyezmény megkötéséig a Szovjetunióval folyó folyamatos hadifogoly hazaszállítás önkéntes gesztus volt". Az egyeztető tárgyalások után a két gyűjtőtáborba érkezett hadifoglyokat a magyar kormánynak kell ellátnia fejenként 15 napi élelemmel és dohánnyal. Ekkor a szovjet fél a napi fejadagot a következő mennyiségben határozta meg: 65 dkg kenyér, 19,5 dkg hús vagy hal, 1 kg főzelék, 20 dkg rizs, 4 dkg zsír, fűszerek és megfelelő ruházat. Ez az élelmiszermennyiség 1947 év közepén szinte teljesíthetetlen volt, ugyanis a magyarországi lakossági fejadagon belül csak a kenyér 15 dkg volt, éppen ezért kérték a szovjet kormányt, hogy az ellátáshoz járuljon hozzá, s Magyarország a későbbiekben ezt természetben fogja majd visszafizetni. Az élelmiszer gyors és folyamatos előteremtésén kívül a magyar kormánynak sok gondot okozott a szállítás is, mivel a román hatóságok gyakran megakadályozták a szállítmányok átvitelét a határon valamilyen ürüggyel, vagy hosszabb várakozási időkkel lassították az élelem eljuttatását a hadifogolytáborokig. S végül tetemes összeget kellett fizetnünk a román sínek használatáért is, melyet az államnak svájci frankban kellett megfizetni az ottani hatóságoknak. A hadifoglyok hazaszállításához még a következő feltételeket szabták: a szerelvények törzsét a konyha, a raktár, az egészségügyi és a kísérő személyzet kocsijai alkossák, a vasúti kocsikba fapriccseket szereljenek be, a betegszállító vagonokba pedig szalmazsákokat vagy matracokat rakjanak be. Végezetül a hadifogoly-szerelvények szovjet kísérettel érkeznek Záhonyon keresztül Debrecenbe, s itt történik az átadásuk szovjet részről 2 katona, 1 tolmács és egy orvos jelenlétében. Az 1947 közepén megkötendő magyar—szovjet megállapodás 10 pontban határozta meg a közös teendőket, így többek között a tervezet értelmében mindenkit hazaszállítanak, s ez folyamatosan fog megtörténni, a szállítás szervezését és végrehajtását s a gyülekező pontokból Magyarország határáig a Szovjet25