Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - Gerhardt Éva: Adalékok a magyar hadifogoly kérdés alakulásáról a II. világháború után: a Debreceni Hadifogoly Átvevő Bizottság / 18–34. o.

magyar hadifoglyokat Románia sem szívesen fogadta vissza, különösen akkor, ha a magyar hadseregben szolgáltaik a háború folyamán. Az ország területén így felhalmozott hadifogolytömegeket átmeneti hadifogolyotthonokban és -táborokban helyezték el, egy részük ha rendelkezett magyarországi rokonokkal, vagy a lakosságcsere folytán idekerült a családjuk, megkapta a letelepedési engedélyt, míg a nagyobb részük sorsát külügyi tárgyalások útján fokozatosan 1948-ra rendezték el, másrészt a kormány úgy védekezett a későbbiekben, hogy csak azokat a hadifoglyokat engedte be az országba, akik vagy ide térteik haza, vagy akik számára Magyarország csak a tranzitállomás szerepét töltötte be, s rendelkeztek a célországba történő belépési engedéllyel. A későbbiek során az is könnyebbséget jelentett az ellátás szempontjából, hogy Ausztria bejelentette: a Szovjetunióból hazatérő osztrák hadifoglyok élelmezését ő kívánja ellátni Magyarország területén. Egy tájékoztató jelentés szerint: 1948 végéig körülbelül 70 000 osztrák hadifogoly utazott 'keresztül hazánkon. A más országokba rajtunk keresztül hazatérő külföldiek száma nem volt jelentős, — havonként néhány tucat, 1948 táján már csak néhány fő volt. Lényegében ezt a helyzetet bonyolította az is, hogy a nyugatról hazajövő hadifoglyokkal szemben ellentmondásos intézkedések és rendelkezések sora látott napvilágot már a kezdetéktől. így például felvetődött az a kérdés is, hogy közülük kiket kell hadifogolynak tekinteni, s így kik részesülhetnek a hadifoglyokat megillető segélyekben. Megállapítható azonban, hogy igen jelentős volt a nyugatról hazatértek száma is, igaz ezek egy része deportált volt. A következő számadatok összesítve közlik a nyugatról hazatértek számát: 1945-től 1946. január 29-ig 173 004 fő

6 1945-től 1946. október 31-ig 288 659 fő

7 * * * 1946 közepén ismételten jelentős szervezeti változások történtek a magyarországi hadigondozás területén. A Honvédelmi Minisztérium átszervezte a hét kerületi parancsnokságot, s belőlük 4 honvéd kerületi parancsnokságot alakított ki, melyek továbbra is segítették a hadifogolyfogadó és -gondozó szolgálat munkáját, irányították a nyilvántartásbavételt, és a hadifoglyok leszerelését végezték, továbbá jelentős segítséget nyújtották az élelmiszer-ellátásban. Anna<k érdekében, hogy a hadifogoly-gondozás lehetőség szerint egy kézben összpontosuljon, 1946. július l-jétől a hazatérő hadifoglyok fogadásának és szociális gondozásának a hatósági feladatát is a Népjóléti Minisztérium vette át. Ugyanezen időponttal intézkedett a népjóléti miniszter az iratváltások tanúsága szerint arról is, hogy saját hatáskörébe vonja a Magyar Vöröskereszt kormánymegbízottjától, dr. Antall Józseftől — aki ekkor egyben újjáépítési miniszter is volt —, a Magyar Vöröskereszt Hadifogoly Szolgálatát személyi és dologi állományával együtt. Ez az átszervezés és központosítás részben a már kiépült hadigondozói hálózatok egységes irányítás alatti összehangolt munkáját segítette elő, részben az állami pénzek a hazai és külföldi segélyek, adományok hatékonyabb felhasználását és gyorsabb eljuttatását szolgálta a rászorulók részére, s részben lehetőséget teremtett területi központok kiépítésére és továbbfejlesztésére, annak tudatában, hogy az elkövetkezendő időszakban a hazatérő hadifoglyok száma egyre növekedni fog. A hadifogságból hazatért hadifoglyok fogadását és gondozását a 9010/1946. ME. rendelet szabályozta részletekbe menően. A legnagyobb nehézséget a hazatérő hadifoglyok igen súlyos, leromlott 23