Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - Ujlaky Zoltánné: A mezőgazdasági törvényes érdekképviselet kérdései a Horthy-korszakban: a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara tükrében / 3–17. o.

vény-novella, az 1937. évi XVII. te. a leglényegesebb változást a választási érdekcsoportok terén hozta. Míg az 1920-as törvény öt, addig az 1937-es hét érdekcsoportot állapított meg. A változás következtében az agrárproletáriátus és a 100 katasztrális holdnál kisebb területen gazdálkodók aránya a kamarákban a választott rendes tagok között is csökkent. A törvényjavaslattal kapcsolatos vita során a liberálisnak számító Vásáry József így fogalmazott: „A helyzet az, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók minden rétege ezek után is részt vesz majd a kamarai életben, csak a különbség, hogy a kategóriákat változtatták meg. A régi kamarai törvény szerint 1ÖÖ kamarai tag közül 80 a 100 holdon aluliak közül került ki, most majd csak 57,3% kerül ki (csak választott rendes tagokról van szó) a 100 holdon aluliak közül, tehát a kamara demokratikus berendezése igenis csorbát szenved."

15 A módosítás egyrészt a korábbi V. kategóriába tartozókat két csoportra osztotta, s ily módon azok megduplázódásának lehetőségét jelentette, másrészt az 1937-es törvénymódosítás VII. kategóriaként a mezőgazdasági kamarákhoz sorolta be — mint említettük — a gazdatiszti érdekeltséget is. A gazdatisztek egyáltalán nem voltak elragadtatva ettől a megoldástól, s véleményüket, fenntartásaikat újra és újra megfogalmazták. Ezekkel lényegileg — más megfontolásból ugyan — egyetértett a TMK is.

ltí A gazdatisztek azt vetették fel, hogy a mezőgazdasági kamarák nem fogják az ő érdekeiket megfelelően képviselni, a kamarák pedig attól tartottak, hogy a gazdatisztek a kamarák eddigi összhangját megbontják, s nem a mezőgazdaság egyetemes érdekeit fogják képviselni, hanem sokkal inkább szűk csoportérdekeiket.

17 A későbbi gyakorlat azonban bizonyította, hogy az adott gazdasági-társadalmi feltételek között a kamarai vezetés aggodalmai feleslegesek voltak. Miközben az érdekképviseleti törvény körül folytak a politikai viták, a TMK vezetősége a maga hatáskörében tett olyan javaslatokat, melyek a gazdaérdekeltséggel való szorosabb kapcsolattartást, s egyáltalán a kamara funkciójának jobb betöltését célozták. 1936 nyarán — közgyűlési jóváhagyással — megszervezték a kamarai gazdasági szaktanácsadási szolgálatot, s a kamara hét legjobban rászoruló járásába felsőfokú mezőgazdasági végzettséggel rendelkező körzeti előadókat küldtek ki.

18 Ugyancsak kísérletképpen a kamarai választmány határozatára kamarai jogi tanácsadói kör megszervezéséhez is hozzákezdtek. Először Békés megyében került sor erre, oly módon, hogy a kamara ügyészének ellenőrzése és irányítása mellett a felkért ügyvédek működési területükön a mezőgazdasággal foglalkozó lakosságot kötelesek voltak jogi tanáccsal ellátni. Ezen túl feladatuk volt az is, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatos törvényeket, rendeleteket az érdekeltekkel ismertessék, valamint a kamara által hozzájuk utalt ügyekben jogi véleményt nyilvánítsanak.

19 Az 1937:XVII. tc-et, mely az 1920:XVIII. te. kiegészítését és módosítását tartalmazta, 1937. június 16-án hirdették ki. Ez a mezőgazdasági kamarák kívánságának honorálását illetően csak igen mérsékelt eredményt hozott. A választott kamarai rendes tagság esetében — még ha el is ismerjük a választói jogosultság bizonyos kiterjesztését —, a választói érdekcsoportok megváltoztatásával egyértelműen a nagybirtokosok javára történő eltolódást eredményezett.

20 Az 1937-es törvénymódosítás kapcsán kötelezővé tették a kamarák újraalakulását, ami azt jelentette, hogy 1940 helyett (az előző választás 1934-ben volt, s 6 évenként került erre sor) már 1938 folyamán lezajlottak a különböző szintű mezőgazdasági bizottsági választások, s 1938 decemberében újraalakuló közgyűlést tartott a TMK is. A TMK illetőségi területén 1938-ban 255 községi, 12 megyei városi, 33 járási mezőgazdasági bizottság, valamint egy törvényhatósági jogú városi és 6 vármegyei mezőgazdasági bizottság alakult. így a TMK területén 307 különböző szintű mezőgazdasági bizottság tevékenykedett. A hat 9