Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - Székely György: Magyar tanárok és hallgatók az európai egyetemeken az Árpád-korban / 3–13. o.

József már az 1222. évi Aranybullában is kereste a virágzó kanoniszti'ka inspirációját és kimutathatónak látta benne a római-kánoni jogi befolyást (1972). A külföldi magyar egyetemjárás és a tanultak tudományos hasznosítása szempontjából egyaránt említésre méltó Tamás spalatói klerikus, az 1221-ben Bolognában tanult későbbi történetíró, akinek szerepét Kristó Gyula kiemeli (1984) és a krónikaíró Ákos mester. Az előkelő Ákos-nemzetségből származó író a Galga-vidéki Ákosmonostorán születhetett 1208 táján. Kálmán herceg és az Ákos testvérek együtt nevelkedhettek. Györffy György (1968) és Mályusz Elemér (1970) szerint Ákos magister címe arra mutat, hogy külföldön végezte bölcsész és jogi egyetemi tanulmányait. 1235 és 1244 között a pesti plébánia élén állt, a tatárjárás után királyi káplán, tehát udvari klerikus, királyi írástudó volt. 1248—51 székesfehérvái őrkanonok, 1254—72 budai prépost, közben majdnem másfél évtizeden át királynéi kancellár. Benne többen keresték a XIII. században keletkezett hun—magyar krónika, illetve a Kézait megelőző krónikaszerkesztmény szerzőjét. Az egyházi törvénykönyvet forrás és fogalomkincs gyanánt használta. Olasz útján találkozhatott az Eustach-kultusszal és azt sugalmazta. Értékes jogi traktátust őriz az Országos Széchényi Könyvtár, Paulus Hungarus kódexét. Már a millenniumi történetírás tudott a bolognai egyetem magyar eredetű tanáráról, Pálról, a domonkosrendi Paulus Hungarusról (Szalay József—Baróti Lajos, 1895). Két XVII. századi forrásban Dalmatának nevezik a bolognai kánonjogászt s ezért F. Banfi mint Paolo Dalmata detto Ongaro-t szerepeltette (1939), a'ki ezek szerint dalmát származású, a magyar korona alattvalója volt. Az Életrajzi Lexikon magyar nemesi szülőktől származtatja Paulus de Hungaria-t, aki a bolognai egyetemen fejezte be tanulmányait, ahol 1221ben már az egyházjog tanára volt. Ott lépett be.az alakuló domonkos rendbe (1969). A Paulus Hungarus, Hungaricus vagy de Hungária, Magyar, Magyarországi Pál szerepét legrészletesebben kidolgozó Kapitánffy István ésSzepessy Tibor a prédikátorrendnél igen lényeges anyanyelvet hozzák fel érvül, a magyarországi dömés provincia szervezésére kijelölt Paulus Hungarus nemcsak magyarországi honos, hanem magyar eredetű voltára (1974). Kristó Gyula kellő óvatossággal Magyarországi, másutt Magyarországi vagy Magyar Pálnak nevezi Paulus de Hungaria-t illetve Hungarus-t, aki kiemelkedő alkotó tudós volt és 1221 nyarán tér haza Magyarországra (1984). Ezúttal nem Summa de penitentia 1220—21 során írt gyóntatási kézikönyve, hanem Notabilia-i tartozik a témához, amely utóbbi műnek magyar vonatkozásait Kapitánffy és Szepessy elemezték. A pápai rescriptum gyűjteményekhez íródtak ezek a számos esetben magyarországi példaanyagra utaló jogi vonatkozású jegyzetek és 1215—21 között készülhettek. Feltűnt neki, hogy a lateráni zsinatok határozataitól eltérve Magyarországon főesperesek plébániatemplomokat is birtokoltak. Míg pápai dekretális tiltotta világiak részvételét kánoni választásoknál (in ecclesia conventuali), a jogtudós utalt a magyar, hispániai és szicíliai királyok hosszú szokás alapján fennálló jogára, hogy ezek tárgyalásában részt vehetnek. János esztergomi és Ugolinus kalocsai érsek jogvitája, aktuálissá tette, hogy a kánonjog tanára annak általános hangsúlyozása mellett, hogy valamely érsek egyháztartományán kívül nem használhatja palliumát, utal a regionális szokás eltérésére, az esztergomi gyakorlatra. III. Honorius pápa kifejezetten tiltotta a jövőre 1219ben, hogy az esztergomi érsek palliumban misézzen a kalocsai egyházmegye területén. Megemlékezett a kánonjogász arról a regionális szokásról is, hogy Magyarország főesperesei helyezik be a papokat a kápolnákba. A magyar jogi tudásra és szemléletre a XIII. században Bologna hatott legerősebben. Már a városi élet nagyságrendje megragadhatta az érkezőket. Bologna népességét L. A. Kotyeljnyikova 30—50 000-re, Dániel Waley 60 000-re 9