Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - HÍREK - Farkas Csaba: Levéltári Napok Csongrád megyében, 1991 / 96–100. o.

Ezután beszélt az előadó a múlt század nagy alakjának Duna-szabályozási tervéről és ennek gazdasági gátjairól, valamint ehhez kapcsolódó közgazdasági munkásságáról (Hitel, Stádium, Világ). Az 1840-es évekről szólva megemlítette az államtitkár, hogy Széchenyi kezéből ekkor kezdett kicsúszni a gyeplő, (Széchenyi—Kossuth ellentét) és a tudós államférfi ennek hatására vonult vissza a gyakorlati életbe, megszervezte a hídépítéseket (Lánchíd), Tisza- és Duna-szabályozást és a vasútépítést elindította hazánkban. Nagyon érdekes része volt az előadásnak a politikus Széchenyi depressziós, elmegyógyintézeti éveinek tárgyalása. Az előadó szerint a beteg Széchenyi „szamizdatot" alakított ki az intézetben és újból szerepet vállalt két tanulmány megírásával s az elmegyógyintézet ellenállási központtá fejlesztésével. A munkássága hatását azonban már nem érhette meg, 1860-ban öngyilkos lett. Az államtitkár-történész Széchenyinek egy idézetével fejezte be előadását: „Magyarország volt s én azt szeretném hinni, lesz." A rendezvény második előadását Rózsa Gábor mérnök, muzeológus tartotta. Tanulmányának címe: Széchenyi Szentesen. Rózsa Gábor mondanivalójának kiindulópontját az az érdekes ellentét jelentette, hogy milyen okok miatt alakult ki Szentesen, ebben az ízig-vérig Kossuth-párti városban ekkora Széchenyi-jkultusz? (Széchenyi út, liget, malom, gát, utca stb.) Mi az oka, hogy Szentesen annyi legenda keletkezett Széchenyiről. A feleletet Szentes és Széchenyi kapcsolatának bemutatásával adta meg az előadó. Korabeli dokumentumok ismertetésével, Széchenyi naplójának megfelelő idézeteivel szemléltette a mérnök, muzeológus a város szerepét a Tisza szabályozásában, a politikus többszöri látogatását a városban, és a város egyik vezető emberének Boros Sámuelnek Széchenyihez fűződő barátságát. Részletesen és pontosan leírta az előadó a szabályozási munkálatokat, azok hatását a város fejlődésére. A színes előadásból Szentes történetének és Széchenyi életének egy érdekes mozaikdarabja kerekedett ki. A Szentesen tartott előadásokat egy Széchenyi kiállítás megtekintése zárta le, melyet dr. Barta László szentesi fióklevéltár igazgató nyitott meg. A következő napon Szegeden folytatódott a Levéltári Napok rendezvénysorozata. A „Műhelyvita Csongrád megye legújabbkori történetének kérdéseiről" címen tartott rendezvényen öt előadás hangzott el. Először Belényi Gyula JATE BTK oktatója ismertette „A társadalmi mobilitás 1956 előtt Csongrád megyében" című tanulmányát. Dolgozatában részletesen bemutatta a Rákosi-rendszernek a parasztság egyes rétegeire gyakorolt hatását megállapítván, hogy 1952-re a tsz parasztság vált a legelégedetlenebb réteggé a rendszer irányában. Ugyancsak alaposan foglalkozott a parasztság elvándorlásával és a hatóságok ezt megakadályozni kívánó intézkedéseivel. Az előadó feltárta a városi lakosság mobilitását is, a kitelepítések valamint egyéb retorziók felvázolásával. A következő előadást Pál József tartotta „A békepap-mozgalom a DélkeletAlföldön" címen, A szerző bemutatta az állam szerepét a mozgalom elindításában, tájékoztatott a békemozgalom Csongrád megyei aktivistáinak életútjáról, s motivációikról. Részletesen szólt az állami hatóságok (ÁVH stb.) papokra gyakorolt nyomásáról, így például a szőregi plébános elhurcolásáról, „megdolgozásáról". Az előadás következő részében a papi békemozgalom szervezetét ismertette. Elmondta, hogy Csongrád megyében nem sikerült első nekirugaszkodásra elindítani a papi békemozgalmat. Elküldték ugyan a meghívókat, de a gyűlésre mindössze heten mentek el, s így a megyei papi békebizottság megalakítása elmaradt. Másodszorra már sikerült a kísérlet és 1951. július 17-én megalakult a megyében a megyei katolikus békebizottság. A szerző a helyi eseményeken túlmenően kiegészítette mondanivalóját az 97