Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - HÍREK - Farkas Csaba: Levéltári Napok Csongrád megyében, 1991 / 96–100. o.

Levéltári Napok Csongrád megyében 1991 Immár 14 éve, hogy Csongrád megye történetének kutatói először összegyűltek tapasztalataik kicserélésére és kutatásaik ismertetésére. Ez évben is folytatódott ez a szép és nemes hagyomány, mivel 1991. szeptember 23—25. között került megrendezésre Csongrád Megye önkormányzata, Makó város, Szentes város, a SZAB Filozófiai és Történettudományi Szakbizottsága, a Magyar Történelmi Társulat Csongrád megyei és Szegedi Csoportja, a TIT Csongrád Megyei Szervezete, valamint a Csongrád Megyei Levéltár szervezésében a Levéltári Napok rendezvénysorozata. Ebben az évben Szentes, Szeged és Makó adott otthont az üléseknek. Szentesen a Széchényi évforduló okából gyűléseztünk, míg Szegeden a közelmúltunk története iránt megnövekedett érdeklődés ösztönzött arra, hogy mélyebben foglalkozzunk ezzel a problematikával, Makón pedig a készülő városmonográfia újabb fejezeteinek elkészülte indokolta a rendezvény megszervezését. A Szentes városi rendezvényt, amely egyben a Levéltári Napok megnyitója is volt, Rébeli Sz. Józsefnek, a helység polgármesterének köszöntő szavai vezették be. Ezután Lehmann István, Csongrád Megye Közgyűlésének elnöke következett, aki rövid beszédében hivatalosan is megnyitotta az idei rendezvénysorozatot. Megnyitójában hangsúlyozta az identitástudat fontosságát, Széchenyi kiemelkedő szerepét, akitől idézve megállapította, „csak az a valóságos hazafi, aki lehetőt kíván". A levéltárakról szólva megállapította, hogy a levéltárak őrzik a világ emlékezetét s így bizonyos folytonosság őrzői is egyben. A rendezvény első előadását Katona Tamás történész, a Külügyminisztérium politikai államtitkára tartotta meg Széchenyi István és a mai magyar társadalom címmel. Dolgozatában, amelynek egyébként külön érdeme volt az élvezetes, anekdotikus előadásmód, részletesen tájékoztatott a magyar társadalom akkori jellemzőiről, és megismertetett olyan kevésbé köztudott életrajzi adatokkal, amelyek szerinte fontosak voltak. Így beszélt arról, hogy Széchenyi huszártisztként milyen kiemelkedő szerepet játszott 1813-ban a népek csatájában, amikor főhadiszállásra nyargalásával lehetővé tette, hogy a Napóleon ellen fellépő hadseregek pontosan egyesülhessenek. Kiemelte a történész azt a tényt is, hogy Széchenyi, ámbár jelentős érdemei voltak, nem kapott soha császári kitüntetést. Katonai szempontból az előadó-államtitkár rendkívül alapvetőnek tartotta Széchenyi lótenyésztési munkásságát, akinek legelső tanulmányai ebben a témakörben jelentek meg. Külön foglalkozott a történész Széchenyi közhasznú szerepére történő felkészülésével. így beszámolt az államférfi európai utazásairól is, és arról, hogy ezekből az utazásokból milyen itthoni tapasztalatokat vont le Széchenyi. (Pl. Stuttgart építészet, Párizs városépítészet, London technika, hidászat.) 96