Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - MÉRLEG - Ress Imre: Ünnepi kötet Hans Booms tiszteletére. Festschift für Hans Booms, hrsg. von Friedrich P. Kahlenberg. Boppard am Rhein, 1989 / 87–92. o.

harmadik világ országai közötti levéltári jogviták áthidalására, miután az új államok teljes joggal nemzeti identitásuk szerves részének tekintették a koloniális igazgatás által felhalmozott információkat. Az eredeti iratok kiszolgáltatására támasztott igények kielégítése mind politikailag, mind technikailag végrehaj ihatatlannak bizonyult. Fokozatosan került előtérbe az a felismerés, — amelyhez a magyar levéltárosok is számottevő szakmai segítséget nyújtottak, — hogy nem a szupranacionális levéltári irategyüttesek erőszakolt szétválasztásával, hanem a teljes információs értéket megőrző mikrofilmkollekciók rendelkezésre bocsátásával lehet az egyidejűleg több országban jelentkező kutatási igényeket kielégíteni. A többoldalú filmezési és csereprogram egyaránt kiterjed a gyarmati hatalmak központi levéltárainak és a fejlődő országok archívumainak regionális jelentőségű állagaira. — A mikrofilmcserén túlmutató szorosabb kétoldalú levéltári kapcsolatok lehetséges modelljét a holland Antonius E. M. Ribberink vázolja fel, aki a hágai „Algemeen Rijksarchief" és az egykori holland— indiai tartományi levéltárból kifejlődő Indonéz Nemzeti Levéltár viszonyának alakulását értékeli a gyarmati uralom felszámolását követő konfrontációtól a jelenlegi eredményes kooperációig. E két levéltári intézmény, amelynek immár történetivé érett anyaga kölcsönösen kiegészíti egymást, az 1970-es évektől kezdte meg a források kölcsönös szisztematikus feltárását állománykiegészítő mikrofilmezés céljára. A forrásfeltárással járó szakmai követelmények és az indonéziai történeti forrásanyag iránti szakmai felelősség segítette elő a levéltárosképzésben való együttműködés kibontakozását és közös célprogramok megalkotását. Ennek keretében a hollandiai szakmai-nyelvi továbbképzésben részesülő indonéz levéltárosok tematikus segédleteket készítenek a holland központi hatóságok anyagához, s holland levéltárosok nyújtanak segítséget a lokális jellegű gyarmati hatóságok levéltárainak feldolgozásához, ami újabb alkalmat teremt a hollandiai levéltári forrásbázis másolati úton való bővítéséhez. A holland—indonéz levéltári viszony alakulása azt mutatja, hogy a kölcsönös nyitottság esetén a történelmi múlt terhes öröksége sem lehet az eredményes szakmai együttműködés akadálya, s ez a szakmai kooperáció új formáit kereső keletközép-európai régió számára sem lebecsülendő tanulság. — Hasonlóan nem érdektelenek számunkra azok a megállapítások, amelyek Renato Grispo referátumában olvashatók az olasz levéltárak nemzetközi kapcsolatairól. Az európai középhatalomnak számító Olaszország hagyományaihoz híven tevékenyen részt vett az UNESCO által kezdeményezett multilaterális levéltári vállalkozásokban és képzési programokban. A kultúrkülpolitikai célkitűzések keretébe ágyazott kétoldalú levéltári kapcsolatokat viszont az olasz vonatkozású történeti források feltárása és az olasz diaszpórakutatás követelményeihez igazították. Az olasz kultúrkülpolitikának az a hosszú távú célkitűzése, hogy levéltári területen minden olyan állammal kétoldalú együttműködést létesítsenek, amely valamilyen formában kapcsolatba került Itália történetével, illetve ahol jelentős számú olasz bevándorló telepedett le. Ilyen módon különösen intenzív kapcsolatok épültek ki az Alpok és a Földközi-tenger térségének, valamint Latin-Amerika levéltáraival. Az együttműködési formák közül a kölcsönös forrásfeltárást, a mikrofilmcserét, a közös kiadványkészítést, továbbá a technikai tapasztalatok és információk cseréjét egyaránt alkalmazták. A nyolcvanas évek elejétől figyelhető meg a levéltárügy területén a tudatos olasz nyitás Kelet-Közép-Európa irányába, amely különösen lengyel és cseh viszonylatban járt számottevő eredménnyel. — Gyorsan változó korunkban már nem az aktualitás, hanem sokkal inkább a korszakspecifikus megközelítési mód kölcsönöz érdekességet Fjodor M. Vaganov összegző áttekintésének a szovjet állami levéltárak nemzetközi kapcsolatainak alakulásáról, valamint James B. Rhoads írásának, amely az 1985ben megkötött első szovjet—amerikai levéltári egyezmény létrejöttét világítja 88