Levéltári Szemle, 42. (1992)
Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - MÉRLEG - Ress Imre: Ünnepi kötet Hans Booms tiszteletére. Festschift für Hans Booms, hrsg. von Friedrich P. Kahlenberg. Boppard am Rhein, 1989 / 87–92. o.
meg. — Gondolatébresztőek viszont a hazája multikulturális jellegét tudatosan vállaló kanadai országos főlevéltárnok, Wilfred I, Smith fejtegetései a gyarmati főhatalmak és a bevándorlókat kibocsátó országok levéltáraiban végzendő forrásfeltárás szükségességéről és a nemzetközi levéltári együttműködés formáiról. — A trópusi éghajlati viszonyok között létesült hang- és filmarchívumok problémáiról készült helyzetjelentés (Haráld Brandes), valamint a pápua-új-guineai Judith S. Hornabrook beszámolója a csendes-óceáni régió levéltárainak kooperációjáról szélesíti globális jellegűvé a nemzetközi kapcsolatokról szóló fejezetet. Az archivisztikának szentelt tanulmányok közül elsősorban a levéltárhasználat és az elektronikus adatfeldolgozás problémáiról született írások tartalmaznak hasznosítható információkat. — Jean Favier francia levéltári főigazgató országa példáján érzékelteti a levéltári kutatás súlypontjának és a levéltári közönség összetételének változásait. Tézise szerint a kortörténetkutatás és a quantitatív történeti módszerek térnyerése jelentette a levéltárügy számára a legnagyobb kihívást. Ez egyrészt az általános kutatási időhatár 50 évről 30 évre csökkenését eredményezte, másrészt a személyi jellegű információk fokozottabb védelmét idézte elő. Emellett a nagyarányú genealógiai kutatási igény megjelenése segítette elő, hogy a levéltárak szolgáltatási jellege erősödött, amely számos speciális kutatási segédlet elkészítését követelte meg. Noha a kutatás eltömegesedése ellenére a levéltárakat továbbra is titokzatosság lengi körül, manapság azonban már mégis lehetővé vált, hogy az állampolgár szembesüljön saját korának levéltári forrásaival. — A németországi levéltári törvényalkotás fontosabb tendenciáit Hans Schmitz összegezi. A levéltári törvényhozás alapvető célja, hogy a forrásérték csökkenése nélkül biztosítsák az igazgatási iratanyag levéltári kezelésbe vételét és a levéltári anyag használatára épülő tudományos szabadság érvényesülését. A levéltári alapfunkciók ellátását megnehezítette az adatvédelmi törvényekben testet öltő személyiségi jogvédelem fokozott előtérbe kerülése az 1970-es években, amelyek jelentős mértékben korlátozták a személyi jellegű információk nem célhoz kötött tartós megőrzésének és az ilyen jellegű adatok harmadik személy által történő megismerésének lehetőségét. Az adatvédelmi jogi normák ellenhatásaként született szövetségi és tartományi levéltári törvénnyel végül is sikerrel akadályozták meg a személyi jellegű információk általános névtelenítését (anonimizálását), másrészt viszont nagymértékben figyelembe vették a személyiségvédelmi követelményeket. Megjegyzendő, hogy a szövetségi és tartományi igazgatástól eltérően a kommunális iratanyag kezelésére nem vonatkoznak a fenti rendelkezések, hanem e területen a kutatási szempontból sokkal inkább elzárkózó önkormányzati szabályrendeletek az irányadóak. A levéltári törvényalkotásban a következő alapelvek általános érvényesülése figyelhető meg: — a szabadon hozzáférhető levéltári anyagba minden kutatásra jogosult levéltárhasználó betekinthet, — általános a 30 éves mozgó kutatási időhatár alkalmazása, amely ügyiratok esetén az utolsó ügyirat-darab keletkezésétől datálódik, — a különleges minősítésű iratok esetén a kutatási időhatár 60—80 év között mozog, — a személyi jellegű iratok kutatási időhatára az érintett személy halálától számított harminc év vagy a születéstől számított 120 esztendő. Ez alól csak az érintett személy jogutódja adhat felmentést. — A levéltári jogalkotás témaköréhez tartozik Gregor Richter esettanulmánya a baden-würtenbergi tartományi levéltári törvény parlamenti elfogadásáról, amelynek különösen az eljárásjogi állomásai szolgáltathatnak mintát a hazai törvényhozóinknak. A levéltári törvénytervezetet a tartományi tudomány- és művészeti minisztérium a levéltári főhatósággal együttműködve készítette elő. 89