Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - Lakos János: Törvény a két országos levéltár összevonásáról és az MDP–MSZMP-iratokról / 3–13. o.

Varga János (MDF) védelmébe vette a Pető Iván által minden ízében támadott törvényjavaslatot. Részletesen ismertette az Üj Magyar Központi Levéltár létesítéseinek körülményeit, s kijelentette, hogy az Országos Levéltál „kettészelésének tarthatatlan ideológiai okai voltak, szakmai szempontok egyáltalán nem játszottak abban szerepet". Ennek alátámasztására megemlítette hogy „egyetlen más levéltárnál sem vitték végbe ezt a megosztást". Az MDP— MSZMP-iratokkal kapcsolatban hangsúlyozta: ezek „jellegükből eredően mái keletkezésüknél fogva az államot illetik." Majd tételesen cáfolta a javaslattal kapcsolatban lábra kapott „képtelen és tarthatatlan aggályok"-at, amelyek szerint a Kormány pl. az ún. igazságtétel céljaira kívánja kézbe venni a pártiratokat. Ezeket az aggályokat Gál Zoltán (MSZP) különösen hangsúlyozta és kijelentette: „világos és cáfolhatatlan, hogy az MSZP tulajdonosa azoknak az iratoknak, amelyekről a javaslatban szó van. Ezért itt nem az állami tulajdon deklarálásáról van szó a javaslatban, hanem egyszerűen közönséges államosításról, ha úgy tetszik, egyszerű kisajátításról, vagy még nyersebben, elvételről." Elismerte az Országgyűlés ehhez való jogát, de csak „teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett". Végül a „pártiratok" feletti „társadalmi és politikai kontroll" megteremtésének szükségességéről érvelt. A FIDESZ szónoka, Sasvári Szilárd az államtitkok és a személyiségi jogok megfelelő védelme szempontjából elfogadhatatlannak tartotta azt a megoldást, hogy az MDP—MSZMP-iratokkal a Kormány vagy egy miniszter rendelkezzen. Ezért egy Parlament által felügyelt országgyűlési levéltár létrehozására tett javaslatot, ahol elhelyezhetik az ilyen jellegű irategyütteseket. Tíz hozzászólást követően sem lehetett lezárni az általános vitát, amelyet így elnapoltak. A folytatásra 1991. december 10-én került sor, amikor kilencen szólaltak fel, olyanok is, akik már az első „fordulóban" is szerepeltek (Varga János, Gál Zoltán, Pető Iván, Sasvári Szilárd). Ezt a vitát a politikai, a szemé* lyeskedő jelleg uralta, új szempontok, legalábbis érdemi szempontok már nem jutottak felszínre. Végül a T. Ház 177 igen, 3 nem szavazattal és 21 tartózkodással részletes vitára bocsátotta a törvényjavaslatot. A részletes vita 1991. december 11-én este zajlott le, előtte azonban a két illetékes bizottság megtárgyalta a beérkezett módosító indítványokat. Hat indítványt nyújtottak be, de az egyiket, amely a két levéltár összevonásának időpontját 1993. január 1-jére javasolta halasztani, beterjesztője, Fekete Gyula (MDF) visszavonta. A bizottsági tárgyalásra került indítványok a következők voltak: 1. Elek István (MDF) módosító indítványa: „A kiegészítő 10/A. § — tervezet 2. § — (2) és (3) bekezdése törlendő. Az első bekezdés (1) számozása elmarad. Indokolás: Minthogy az állampárt — a korabeli „alkotmányos" rendelkezésekkel összhangban — a közhatalom kizárólagos gyakorlására rendezkedett be, annak formálisan mozgalmi jellege önmagában a jogutód számára privilegizált hozzáférhetőséget nem indokolja. Az átadót ügyviteli érdekből megillető jogosultságot pedig a 30/1969. (IX. 2.) MT rendelet 7. § (3) bek. már eleve garantálja." (Az alkotmányügyi bizottság többsége egészében, a kulturális bizottság többsége csak a (2) bekezdés elhagyásában támogatta.) 7