Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - KILÁTÓ - Körmendy Lajos: A levéltárak finanszírozása: beszámoló a levéltárak 28. kerekasztal-konferenciájáról / 77–80. o.

A levéltárak finanszírozása (Beszámoló a levéltárak 28. kerékasztal-konferenciájáról) 1991-ben a nemzetközi levéltári élet legnagyobb szakmai találkozója a hollandiai Haarlemben volt, itt tartotta a „kerékasztal" soros évi tanácskozását. Ez a világfórum a négyévenként megtartott nagy kongresszusok közötti időszakban a szakmai kontinuitást jelenti. A Nemzetközi Levéltári Tanács minden tagországa meghívót kap, igaz, a résztvevők száma limitált, országonként csak kéthárom résztvevő lehet jelen, ami viszont általában a színvonal előnyére válik. A konferencia címe és témája meglehetősen szokatlan volt: „A levéltárak finanszírozása". E sorok írójában még a rendezvény előtt fölmerült a kérdés, hogy vajon lesz-e elég mondanivalójuk a résztvevőknek, hiszen levéltárosok és nem gazdasági szakemberek gyűlnek össze. Az aggályok nem bizonyultak valósnak, ami egyrészt a referátumok szerzőinek, másrészt a résztvevők felkészültségét bizonyította. Az írásos vitaanyag —készítését holland levéltárosok vállalták —, két szempontból is formabontó volt: egyrészt a fő- és a korreferátumokat egy közös keretbe foglalták,

1 így kiküszöbölték a másutt gyakran érezhető széttagoltságot, másrészt a vitát ösztönzendő, a referálok — gyakran „provokatív" — téziseket-állításokat szerkesztettek (például: a levéltárosoknak el kell sajátítani a kereskedelmi gondolkodást). Magyarországon és általában Kelet-Európában gyakran azt hisszük, hogy Nyugaton a levéltárak helyzete sokkal jobb, és csodálkozunk, ha azt halljuk, hogy ők is hasonló gondokkal küszködnek. Nyilvánvaló, hogy általában a nyugati levéltárak gazdagabbak, és a pénzhiány „magasabb szinten" jelentkezik, de a gondok ott is strukturálisak. (Vannak meglepő dolgok is. Egy korábbi konferencián például amerikai részről elhangzott, hogy az Egyesült Államokat levéltári szempontból tekintsék fejlődő országnak. Az amerikai kolléga, aki ezt az epizódot a vita során fölidézte, elmondta, hogy nemrég zárták be az egyik szövetségi állam — hogy melyik, nem árulta el — levéltárát, mert nincs pénz a működtetéséhez.) A társadalmi-gazdasági problémák miatt (az állam túlköltekezése, az új szegénység terjedése stb.) állandó viták kereszttüzében állnak mindenütt a közkiadások. Sokan követelik a csökkentésüket (a közgazdasági monetarista iskola hívei), mások a szerkezetének módosítását kívánják. A nem magánlevéltárakat azonban így is, úgy is érintik a változások. A hosszú piacgazdasági hagyományokkal bíró nyugati országok levéltáraiban már polgárjogot nyert a gazdasági szemlélet. Ha egy ilyen levéltár vezetése kevésnek érzi a rendelkezésre álló pénzt, mielőtt újabb források után nézne, vagy újabb összegeket követelne, előbb hatásvizsgálatot, költségelemzést végeztet. Talán furcsának tűnik egy magyar levéltárosnak azt hallani, hogy egy vizsgálat eredményeképpen — többek között — megállapítják, hogy mennyibe kerül egy átlagos válaszlevél, vagy egy kutatóteremben biztosított állandó fel77