Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - Lakos János: Törvény a két országos levéltár összevonásáról és az MDP–MSZMP-iratokról / 3–13. o.

Továbbá azokat az iratokat, amelyekről a kezelésük során kétséget kizáróan kiderül, hogy nem a közhatalom gyakorlása során keletkeztek, az MSZP rendelkezésére kell bocsátani. Felmerül a kérdés, mit jelent a gyakorlatban a törvényjavaslat azon előírása, hogy az MDP—MSZMP-iratok kezeléséről és kutathatóságáról a művelődési és közoktatási miniszter gondoskodik. Az 1969. évi XXVII. levéltári törvény 3. §-a értelmében a művelődési és közoktatási miniszter felelős a levéltári anyag védelméért. A jelen törvényjavaslat ezért utalja a művelődési és közoktatási miniszter feladatkörébe az MDP —'MSZMP-iratok kezeléséről való gondoskodást. Azt, hogy e feladatkör konkrétan mit jelent, a hatályos jogszabályok határozzák meg. Vagyis dönteni kell arról, hogy ezek az iratok melyik levéltári intézmény vagy intézmények illetékességi körébe tartoznak, rendelkezni kell arról is, hogy az iratokat az erre illetékes levéltár a szabályoknak megfelelően jegyzőkönyvvel vegye át. A minisztérium ezt a feladatot úgy kívánja megoldani, hogy az a gyakorlatban az iratok lehető legkisebb mértékű mozgatásával járjon és az iratok kutathatóságát ne veszélyeztesse. Ennek megvalósítása azonban feltételezi az MSZP Politikatörténeti Intézetével való zavartalan együttműködést. Az állami és önkormányzati levéltárakban folytatható kutatást a 118/1989. (XI. 22.) minisztertanácsi rendelet szabályozza. Ez a jogszabály az MDP— MSZMP-iratok kutathatóságának szabályait nem tartalmazza. A miniszter feladata, hogy az állami iratokkal megegyezően szabályozza az MDP—MSZMPiratok kutathatóságát is. Megjegyzem még, hogy a terveink szerint e törvény a kihirdetésekor lépne hatályba. A Magyar Országos Levéltár és az Űj Magyar Központi Levéltár egyesítését azonban csak 1992. július l-jén mondanánk ki, hogy addigra minden ehhez szükséges feltételt nyugodtan elő lehessen készíteni. Tisztelt Képviselőtársaim! Takarékoskodni kívánván az idővel, a lehetséges indokoknak csak egy részét soroltam fel, de remélem, hogy ennyi is meggyőzte önöket arról, hogy érdemes támogatniuk ezt a tervezetet. Hiszen, ha a Parlament elfogadja ezt a törvényt, akkor remélhetőleg hatékonyabban fog működni a Magyar Országos Levéltár, és ismét helyreáll a rend, mert hatályon kívül helyezünk egy olyan törvényerejű rendeletet, amely sértette a társadalmi szervezetek egyenjogúságának alkotmányos elvét. Köszönöm a figyelmüket." Az államtitkári expozét követően Elek István (MDF), a kulturális, majd Salamon László (MDF), az alkotmányügyi bizottság elnöke adott tájékoztatást a bizottságok véleményéről. Mindkét testület támogatta az általános vitára bocsátást. Ezután mintegy másfél órán át tartó parázs vita következett, amelyben a kormánypártok szónokai (Kapitány Ferenc — FKgP, Varga János — MDF, Kovács Béla — FKgP, Kör esik Richárd — MDF, Szabad György — MDF, Iván Géza — FKgP) támogatták, míg az ellenzék szónokai (Pető Iván — SZDSZ, Gál Zoltán — MSZP, Sasvári Szilárd — FIDESZ, Géczi József — MSZP) — bár más-más érveléssel és mélységben —, ellenezték a javaslatot. Lehetetlen röviden összefoglalni a szerteágazó vita valamennyi aspektusát, ezért csupán a vezérszónokok néhány jellemző gondolatát emeljük ki. Pető Iván (SZDSZ) beszédében ugyan többször is elismerte a javaslat alaprendelkezéseinek szükségességét, azonban az előterjesztést rosszul élőkészítettnek, hevenyészettnek minősítette. Hiányolta a levéltárügy más fontos problémáiról szóló rendelkezéseket (a privatizáció hatásai, kutatási szabályok kérdése stb.), szerinte egy átfogó levéltári törvényt kellett volna előterjeszteni. A „pártiratok"-ra nézve hangsúlyozta az irattár megbonthatatlanságának szakmai elvét, amelyet— szerinte — a javaslat fenyeget, ..... 6