Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - Horváth Lajos: Az "őrködő bizottság": a főrendiház szünetelésének korszaka, 1918–1926 / 44–48. o.

tesei durván tapostak be az ősi alkotmányba és országgyűlésből nemzeti tanácsot, nemzeti tanácsból szovjettanácsokat alkottak, hogy mire kell irtózva gondolnunk." '.'•' A memorandum másrészt leszögezte azt is, hogy a főrendiház kész a nemzet érdekében álló alkotmányos reformok kidolgozásában és elfogadásában részt venni. Nyilvánvaló, hogy ennek a kinyilatkoztatására azért volt szükség,, mert a főrendiház „elavultságára", „szerkezetének rugalmatlanságára", a modern -átalakulásban létének fölöslegességére hivatkoztak többen. Ezekre az ellenvetésekre válaszolta a memorandum: „A főrendiház hitünk szerint ma is készen áll minden reformra, melyet az új idők visszautasíthatatlan követelményei parancsolnak és nincs olyan tagja, ki ne arra törekedjék, hogy az országgyűlés felső szervében mindaz, ami hazánkban nagy erkölcsi erőt, igaz tekintélyt; tudást, gazdag tapasztalatot jelent, az életképes alkotmányos traditiókba bekapcsolódva megfelelő képviseletet is nyerjen/' . . Végül,: ha a nemzetgyűlés mégis saját hatáskörébe vonná a 'kétkamarás országgyűlés reformját, akkor azt kéri a főrendiház memoranduma, hogy a reform munkálataiban „alkotmányos kötelességénél" fogva kellő mértékben részt vehessen. Ezt a dokumentumot az „őrködő bizottság" többszáz példányban kinyomtatta és terjesztette, valamint közzétette a sajtóban is. Wlassics*Gyula a bizottság elnöke megbízatásának megfelelően átnyújtotta a memorandumot. Horthy Miklós kormányzónak, Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnöknek (1920. március 15—1920. július 19.), Teleki Pál miniszterelnöknek (1920. július 19—1921. április 13.) és Bethlen István miniszterelnöknek (1921. április 14—1931. augusz-^ tus 24.) is. Minden esetben szóban is referált a főrendiház jövendő sorsával kapcsolatos nézeteiről és álláspontjáról.

5 Az első nemzetgyűlés azonban mégis feladatának tekintette a főrendiház reformjának keresztül vitelét is, ezért a Bethlen-kormány igazságügyminisztere, Tomcsányi Vilmos 1921. július 20-án előterjesztette a törvényjavaslatot az országgyűlés felsőházáról. Ezt megelőzően 1921-. június 8-án hívta össze a főrendiház „szakférfiaiból álló szűkebb körű bizalmas értekezletet". Ezen a megjelent főrendek ragaszkodtak a memorandumban kifejtettekhez. A főrendiház ún. szerkesztő bizottsága ezután megtárgyalta a törvényjavaslat szövegét és azt 1921. június 27-én magában a főrendiházban megtartott nagy főrendiházi értekezlet elé terjesztette. Ilyen módon a „de jure" létező főrendiház „de facto" elérte, hogy a nemzetgyűlés hatáskörébe vont főrendiházi reform kimunkálásának folyamán a törvényjavaslatra megtehesse észrevételeit. Az első nemzetgyűlés azonban nem volt képes a történelmi viharok után ráháruló feladatok teljesítésére, beleértve a főrendiház szükséges reformját is, ezért a kormányzó 1922, február 16-án azt berekesztette és május 28-ra kitűzte az újabb választásokat. .-..;-...: A második nemzetgyűlés, mely még mindig „átmeneti" jellegűnek volt szánva, 192.2. június 19-én ült össze először. Hatalmas munkája lévén, a főrendiház esedékes reformja sokáig nem került. a második nemzetgyűlés asztalára. Közben a főrendiház „őrködő bizottsága" végezte munkáját és készült a főrendiház reformtervezetében való közreműködésre. ; .,-. ..-.,; A második nemzetgyűlés főrendiházi reformja A Az igazságügy-miniszter 1925 február legelső napjaiban megküldte a „felsőházról" szóló javaslat-tervezetét Wlassics Gyulának, a főrendiház elnökének, az j.őrködő bizottság" elnökének, Mivel a miniszter sürgős választ kért, 1925. 46